Lapujtő.
Lapujtő.
Lapújtő. A Karancshegy aljában fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 225, lakosaié 1395, a kik róm. kath. és ág. ev. vallásuak. Postája helyben van, távirója és vasúti állomása Salgótarján. A XIV. század elején a község ama részén, a hol most a Mocsáry-féle kúria áll, feküdt Bocsár község, a melyet az 1303-iki somosújfalusi palatinális határjárás alkalmával felvett oklevél szerint, mely következőképpen szól: »Pervenimus autem ad Montem Karanch, uti couterminatur Terra Nobilium de Bochár« – már a Bocsáryak birták. Bocsár község 1722-ben még szabad vagyis Curialis Praedium volt, a mit a következőkben fejez ki Bél Mátyás, »Non longe abest abhinc (itten Lapujtőt érti) Bocsár Praedium Natalibus Gentis Mocsiárianae nobile, quam olim Bocsáry appeltam fuisse vulgo perhibent.« Sőt még az 1851-ben megjelent Fényes Elek »Magyarország Geographiai Szótárá«-ban is mint kuriális magyar község szerepel. Ma már Lapujtő községnek azt az utczáját nevezik annak, a hol hajdan Bocsár község feküdt, a melytől a Mocsáryak előnevüket vették. Lapújtő csak később keletkezett, a mikor az ugyancsak itt fekvő Mikófalva és Bocsár Lapújtővel egyesülve, egy községgé alakult. A Kacsics nemzetség 72ősi birtoka, melyet a XIV. század elején e nemzetség Illés ágából származó Péter fiai: Mihály, Péter, Leuszták, Mikó és Jákó birtokában találunk. Ezek Csák Mátéhoz pártolván, Károly király 1324-ben megfosztotta őket birtokaiktól és azokat 1324-ben Szécsényi Tamásnak adományozta. A XIV. század első felében Záh Felicziánnak is voltak itt birtokai, melyeket 1332-ben Károly király az Ákos-nembeli Cselenfi Jánosnak adományozott. 1374-ben és 1383-ban a Méhi család itteni birtokrészeit az Osgyáni Bakosok nyerik adományúl, de 1398-ban a Méhi család ismét birtokos itt. 1455-ben Somoskő várához tartozott, 1461-ben a Gúthi Országh és a Lossonczy családok nyerik adományúl. 1548-ban Mocsáry Balázs, 1598-ban pedig Mocsáry György volt a helység földesura. 1619-ben Géczy András gyermekei osztoztak az atyjuk után maradt itteni birtokokon. 1715-ben és 1720-ban csak hat magyar háztartását vették fel az összeírásba. 1770-ben Mocsáry László, György, Pál, Sámuel, Elek és Balázs voltak a földesurai, a XIX. század első felében pedig a Mocsáryakon kívül a Szontagh, a Lisznyay és az Ivánka-családok is. Jelenleg Mocsáry Ödön, Sándor és Papszász Lajosné, szül. Szontagh Mária a legnagyobb birtokosai. A Lisznyay-féle birtok jelenleg a Bibori Baksa családé. A községbeli úrilakok közűl a legrégibb Mocsáry Ödön kúriája, melynek alapja kb. 400 éves és arra építették a mostani házat. A másik úrilak Papszász Lajosnéé, melyet 1740 táján Mocsáry Pál építtetett. A plebánia már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is előfordúl. Jelenleg nincs plebániája, a mely a hagyomány szerint a XVIII. század elején szünt meg, a hivek azóta a karancskeszi plebániához tartoznak; régi templomát, mely még a husziták idejében épült, 1896-ban rombolták le, s akkor épült helyette a mostani templom; a régi templomnak különösen fából készült menyezete volt igen érdekes, tele huszita korbeli f estésekkel. Az evangélikusok temploma 1819-ben épült. 1831 és 1873-ban a kolera szedte itt áldozatait és 1872-ben a község egy része leégett. Van a községben egy hengermalom és egy gőzmalom. Az előbbi Mocsáry Sándoré, az utóbbi Bolyki Andrásé. Az 1870-es évek elején Rómer Flóris és báró Nyáry Jenő az e határban fekvő Pókahegyen ásatásokat végeztek, mikor kő és bronzkori leleteket találtak. A határ egyik részét »Csata-völgy«-nek nevezik, mert 1593-ban a füleki várból kivonuló török hadat egy magyar csapat megtámadta s szétverte. Egy másik dűlőnek pedig Kolerás dűlő a neve, mert az 1831-iki kolera alkalmával itt hasitottak ki koleratemetőt. A községhez tartozik: Baksa és Kisbaksaháza, Bobonyér, Vízvölgy- és Zsodány-puszta.
Lapújtő: Mocsáry Sándor kúriája a község Bocsár nevű részén.
