Nagytany.
Nagytany.
Nagytany, magyar kisközség a csallóközi síkságon. Hajdan két Tany volt, Kis- és Nagy- jelzőkkel, de a legrégibb időkben csak egy Tany szerepelt, villa Than castrensium (a várbelik faluja, Than) körülírással. A hagyomány szerint e község tulajdonképpen ott feküdt, a hol azelőtt Kistany puszta terült el, és ennek e hagyományon kívül nagy valószínűséget kölcsönöz az a körülmény, hogy Kistany emelkedettebb helyen feküdt, a hova az árvíz nem ért, Nagytany pedig most is oly mélyen fekszik, hogy a mai árvízvédelmi művek mellett is sokat szenved az árvizektől; hajdan meg éppen mocsaras, ingoványos terület volt, olyan, a hova csak azért telepedtek a lakosok, mert az ellenség ellen nagyobb biztonságot nyujtott. E szerint a mostani Nagytany ifjabb település, mely, úgy látszik, a török dúlások után keletkezett, noha némelyek azt állítják, hogy már a tatárjárás után települtek ide a lakosok. A régi Tany egyházas hely volt, s templomát a Pázmány-féle jegyzék is felsorolja. Ez a templom a kistanyi dombon állott, a hol rommaradványai még a mult század közepén láthatók voltak. Ez is azt bizonyítja, hogy nem a tatárjárás, hanem a török dúlások alatt pusztulhatott el, mert különben e templomnak már a török világban sem lett volna nyoma, mert köveit és tégláit e kőszegény vidéken már előbb széthordták volna. Nevét némelyek a halásztanyából eredőnek mondják. Hogy első telepesei halászok lehettek, az abból következtethető, hogy hajdan mocsarakkal, erekkel és álló vizekkel volt körülvéve, annyira, hogy itt messze földön földmívelésre alkalmas terület nem kinálkozott. Első okleveles említése a már jelzett alakban 1168-ban történik. IV. Béla 1268-iki oklevelében Thon néven, komáromi várbirtokként fordul elő és így szerepel a XV. században is, sőt 1460-ban már oppidum Thany, tehát város; ugyanekkor egyszersmind vámos hely is. Hogy Nagytany a mostani helyén és e néven csak a török világban keletkezhetett, azt bizonyítani látszik az is, hogy e néven 108csak 1592-ben bukkan fel először, a komáromi vár tartozékaként. 1615-ben már a Tanyi nemesek birtoka; ekkor Tanyi Ferencz kap itt nádori adományt két egész nemes telekre. 1649-ben Tanyi János birtokának egy részét Szabó Tamásnak és Laky Mihálynak zálogosítja el. 1657-ben Szegedy Gáspárt is a birtokosai között találjuk. Később azután még a gróf Zichy, Laky, Fekete, Csepy, Csorba, Fehér és Keszeg családok lettek a nagyobb közbirtokosai, majd a mult század elején gróf Waldstein János is; most Sabran herczegnő örököseinek, a Kőröspataki Kálnoky grófoknak van itt nagyobb birtokuk. Van itt Fiedler Jánosnak nagyszabású lenkikészítő gyára. Azelőtt itt volt az ország egyik legnagyobb czukorgyára, mely 1855-ben épült, de 1873-ban megszünt. Említést érdemel még téglaégetője. A lakosok gazdakört és ifjúsági egyesületet s könyvtárt tartanak fenn. Itt van a »Csallóközi Lapok« szerkesztősége is. Mostani református temploma 1833-ban épült. A község házainak száma 83, nagyobbára ref. vallású lakosaié 594. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Tany-Nemesócsa. Ide tartoznak Rakottyás és Töröm puszták és Marokháza major. Marokháza hajdan a Márkházi család fészke és névadó birtoka volt. 1692-ben már a Márkházyak osztályos társai szerepelnek birtokosaiként; ezek: Pesty András és Katalin s Kovacsics György és Anna. Még ekkor Márkháza néven van említve. Később ez is a Zichyeké lett. A határbeli Haraszti dűlő, elpusztult, régi falu emlékét tartja fenn. 1268-ban Horozt alakban van említve és szintén komáromi várföld. 1234-től 1270-ig találjuk az egykorú oklevelekben, de azután megszünt falu lenni.
