Naszály.
Naszály.
Naszály, Komárom és Tata között fekvő magyar nagyközség, 174 házzal és 1387, nagyobbára ref. vallású lakossal. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Füzitő. Hajdan Ladomér volt a neve és az 1234. és 1270. évek közötti oklevelek is e néven említik. A török világban elpusztult és a Csákyak telepítették újra. Ők voltak a földesurai is, de 1700-ban Péchy Menyhért tart igényt a Csákyak és osztályos társaik itteni birtokaira. Úgy látszik, hogy ezt az igényét sikerült érvényesítenie, mert három évvel később már őt is itt találjuk, és ekkor a maga részét Krapf Ferencz Józsefre iratja át. Azután az Esterházyak lettek az urai és ma gróf Esterházy Ferencznek és a klosterneuburgi kanonokrendnek van itt nagyobb birtokuk. Az Esterházyaknak az ide tartozó Grébics pusztán mezőgazdasági szeszgyáruk is van. A községben fennálló református templom 1859-ben épült. Ide tartoznak Pusztaalmás, Billeg és Nagygrébics puszták, a Naszályi major és a vinczellérház. Grébics puszta Albeus jegyzékében, a XIII. század elején már Grebuch néven van említve. 1234. és 1270. között azonban két ilynevű hely szerepel, melyeket Alsó- és Felső-jelzőkkel különböztetnek meg egymástól. 1446-ban már falu és a Rozgonyiak zálogbirtoka. 1459-ben Gerebech néven a tatai vár tartozéka. Később ez is az Esterházyak tulajdonába került, de az esztergomi érsekségnek is volt benne része. Billeg puszta szintén ősrégi telep, melyet II. Géza 1151-ben a pannonhalmi főapátságnak adományozott. Az 1240 táján készült Liber Ruber másolat rubruma ekkor Belyd néven említi. Úgy látszik azonban, hogy a szolgagyőri várnak is volt itt birtoka, mert 1231-ben II. Endre a szolgagyőri várhoz tartozó Bylla nevű földet szintén a pannonhalmi főapátságnak adományozza. 1268-ban negyedrésze még mindig a komáromi vár tartozéka. Ez időtájt János bán és testvérei is birtokosokként szerepelnek és 1284-ben Bylle vagy Boyle nevű földjüket az esztergomi érseknek adják. Albeus jegyzékében még apátsági birtokként van említve; e szerint Beled faluban az apátságnak a tatárjárás előtt 22 ház udvarnoka volt. 1291-ben Mocsa határleírásában Billem alakban szerepel. 1393-ban népes helység, a hol a főapátságot újabb részekbe iktatják. 1425-ben possessio Bylie alakban van említve, és Zsigmond király az esztergomi érsek itteni birtokáért Kismocsot adja cserébe. Később azután ennek is az Esterházyak lettek az urai. E pusztán, melyet Csetke Béla bérel, kényelmes, emeletes kastély áll, mely a hagyomány szerint eredetileg kolostornak épült. Ez a kastély az Esterházyak Galántai Balogh nevű uradalmi igazgatójáé volt, a ki azonban magtalanul halván el, az Esterházyaknak hagyományozta.
