Nagymegyer.
Nagymegyer.
Nagymegyer, csallóközi magyar nagyközség, 621 házzal és 3483 róm. katholikus és református vallású lakossal, de a katholikusok száma túlnyomó. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Némelyek a hét vezérek egyikétől, Megyertől származtatják a nevét. IV. Béla 1268-iki oklevelében komáromi várföldként van említve, melyet azután István ifjabb király Parabuch comesnek adományoz. Ebben az oklevélben villa Meger alakban szerepel. 1421-ben Zsigmond király elcseréli más birtokokért Kanizsay Istvánnal és Jánossal. 1460-ban újra komáromi várbirtok. 1466-ban I. Mátyás királyi mezővárosi rangra emeli, és három országos vásár tartására ad jogot lakosainak. 1532. évi november havában a Szapolyay-pártiak itt találkoztak, hogy a Katziánerrel kötendő fegyverszünet ügyében tanácskozzanak. 1578-ban Hiers János erőszakkal elfoglalja Eördögh István itteni nemesi kúriáját, melyet ő Németh János özvegye (később neje) révén kapott. 1547-ben Nagy László, Vitány vár kapitánya, egy évvel később Horváth Péter, 1550-ben Bajusz András, 1553-ban Zsemlyésy István és társai, 1559-ben gróf Zichy István, 1561-ben Nagy Lázár és Zakal András, 1573-ban Kovács János fia Lőrincz és két nővére, 1579-ban Hundert János, a komáromi vár alparancsnoka, 1582-ben Kapornaky Ferencz, 1585-ben Keresztes Bálint, 1599-ben Patak Tamás, János, Ferencz és György, 1609-ben Dénes György, 1616-ban Hermann Márton, 1619-ben Bereczky Pál, 1633-ban ifjabb Szigethy Gáspár, 1617-ben Pálffy Krisztina, 1640-ben Vér Zsuzsánna és Bokor Gáspár, 1651-ben Bartal István és Spáczay Katalin, 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halácsy István, 1657-ben Varga Jakab, Mátyás és István, ugyanakkor Patak István és Lőrincz, 1662-ben Csajághy György és fia Mihály jutnak itt kir. adomány, vétel és örökösödés útján nemesi kúriákhoz és birtokokhoz. 1635-ben még Nagy Mihálynénak is van itt zálogbirtoka, melyre a királyi kamara teszi a kezét, de azután a Császáry család kapja, melytől azonban id. Zichy István elperelte. Az 1559-iki adórovás szerint hetven jobbágy- és 17 féljobbágy-telke volt. 1632-ben gróf Esterházy Miklós nádor is egyik nagyobb birtokosa, a ki Nagymegyer várost özv. Nagymihályi 107Ferenczné, szül. Amade Ilonának zálogosítja el, de négy évvel később ugyanezt Szapáry András és neje Csat Annának adja zálogba. Később a gr. Waldstein család is birtokosa lett. A községnek régi privilegiumai vannak és levéltárában számos érdekes, régi oklevelet őriz; oltalomleveleket Bocskay Istvántól, II. Mátyás királynak a község régi szabadalmait megerősítő levelét, Bethlen Gábor oltalomleveleit, stb. Hogy Nagymegyert sem kímélték meg a törökök, bizonyítja Hofkirchen Lőrincznek, Komárom várparancsnokának 1683 nov. 6-án kelt oltalomlevele, melylyel a törököktől elpusztított községet oltalmába veszi és megparancsolja, hogy tekintettel a lakosok nyomorára, oda katonák ne szálljanak, se semmiféle tekintetben a lakosokat ne zaklassák és tőlük élelmet, fuvart, stb. ne követeljenek. Az 1701-ben ez iránt megtartott vizsgálat folyamán kitünt, hogy Nagymegyernek nemcsak régi városi szabadalmai vannak, hanem jus gladiuma is volt, melyet egyízben egy megszentencziázott emberrel és egy »Boszorkány asszonynyal« szemben alkalmazott is, mind a kettőt tűzhalálra itélvén. 1702-ben majdnem az egész község leégett. 1710-ben a nagymegyeriek II. Rákóczi Ferencztől is oltalomlevelet kaptak. Ugyanebben az évben a pestis ütött ki a községben és 362 lakosát ölte meg, 1831-ben pedig 218-an haltak el az akkor dúlt kolerában. 1848-ban a nagymegyeriek a nemzeti őrsereghez 183 vitéz kiállításával járultak hozzá. 1849 január havában 1400 horvát határőr táborozott itt 13 napon át. Ez időben a nagymegyerieket gyakran sarczolták meg az átvonuló mindenféle csapatok. 1849 május havában Kazinczy Lajos alezredes táborozott itt, mely alkalommal az itteni akasztóhegyen egy elfogott szökött honvédet főbe lövetett. 1849-ben másodszor ütött ki a kolera, melynek 229-en estek áldozatul. 1852-ben ismét tűz támadt a városban, mely alkalommal 96 épület pusztult el. A Millér vízén átvezető itteni hidat 1853-ban építették, a már 1846-ban hozott határozat alapján. 1867-ben alakult meg a nagymegyeri olvasó- és társaskör. Most már kaszinóján kívül takarékpénztára, hitelszövetkezete és téglagyára is van. Mostani nagyobb birtokosai gróf Kálnoky Hugó és Eggenhoffer József örökösei. Van itt még egy Szent Vincze-rendű apáczazárda, mely leányiskolával van összekötve. A községben két templom van. A katholikus templom már Pázmány jegyzékében a régi egyházak között van említve. Úgy látszik, hogy a XV. században épült, de gyakran átalakították. 1900-ban építették újra. Itt volt a Vásonkői Zichy grófok sirboltja is. A református templom 1785-ben épült. Ide tartoznak Nagydürlak, Sárkány, Tájlok, Tiszota és Újmajor puszták s a Bubics és Bucsuház majorok.
