Nagykeszi.
Nagykeszi.
101Nagykeszi.
Fejérváry Géza kastélya.
Nagykeszi, Kis- és Nagykeszi falvakból alakult magyar kisközség, a csallóközi síkságon, a Duna közelében. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 105, ref. és róm. kath. vallású lakosaié 823. Postája Nemesócsa, távírója Aranyos, vasúti állomása Ekel. 1234 és 1270 között Kezu néven, Füss helység szomszédjaként van említve. 1268-ban már két Kezu nevű község szerepel és az egyiket, a másiktól való megkülönböztetésül, Bertalan falujának is nevezik. 1272-ben Bálint kanonok Kis-Keszü nevű birtokát a Szent Margit-oltárnak hagyományozza. 1277-ben IV. László, Chepán fia Pál és Vothk fia Bodon, szolgagyőri várjobbágyokat megnemesítvén, itt földeket adományoz nekik. 1352-ben Bnai Sydou fiai János és Ponya Kis-Kesző birtoka fölött Nagymartoni Miklóssal perlekednek, a ki Felkeszeu birtok használatától is eltiltja őket. 1501-ben Kiskeszi Ravaszkeszi elnevezés alatt is szerepel. 1521-ben Ravaszkeszit Báthory István nádor a pécsi püspöknek adja zálogba. 1540-ben a Csúzy családbelieket iktatják be némely részeibe. 1553-ban Kolos János és Désy Boldizsár is a birtokosai között említtetnek, és 1567-ben Thúry György is. A török világban mind a két Keszi elpusztult. Kiskeszit Vigyázó Pál veszprémi főispán, Nagykeszit pedig Rába Balázs telepítették újra. 1632-ben már az Esterházyak is birtokosai és gróf Esterházy Miklós nádor itteni birtokát Amade Ilona 98özv. Nagymihályi Ferencznének zálogosítja el, négy évvel később pedig Szapáry Andrásnak és ennek nejének, Csat Annának. 1673-ban Szeghy Mihály özvegye Nagykeszin 12 hol földet ad el. 1675-ben Lengyeltóti János zálogosítja el itteni birtokát Gencsy főapátnak. 1700-ban gróf Esterházy János özvegye, szül. Ocskay Magdolna az egyik birtokosa, kitől az Ordódyak és Pongrácz Katalin igénylik. Azután a főapátságon kívül a Zámory, Csorba, Vigyázó, Illés, Horváth, Baranyay, Mihálykó, Rainprecht és Lehoczky családok lettek az urai, most pedig a pannonhalmi főapátságnak, Fejérváry Gézánénak és Zámory Béla örököseinek van itt nagyobb birtokuk, és Fejérváryéknak szép, kényelmes, emeletes kastélyuk, melyet Zámory Károly a mult század első felében építtetett, és a mely női ágon, örökösödés útján került a mai tulajdonosok birtokába. A községet 1888-ban nagy tűzvész pusztította, de az árvíz is gyakran tetemes károkat okozott benne. A községben csak a reformátusoknak van templomuk, mely 1819-ben épült. Van egy érdekes kelyhe, mely úrvacsora osztására szolgál és 1717-ből való. Hajdan katholikus temploma is volt, mely a Pázmány-féle ismert összeírásban is már a régiek között szerepel, de ez rég elpusztult. A katholikus hívek most a községhez tartozó Érseklél templomába járnak, mely a XVIII. század végén még kápolna volt. Kegyura, a vallásalap, 1865-ben kibővítette. Nagykeszi határában, a Csatahegy nevű dűlőn, sok embercsontot találnak, melyek valószínűleg a török dúlások maradványai. Ide tartoznak Dérhidja és Érseklél puszták és Borsos major. Derhida, másként Terchel birtokot, 1576-ban a pannonhalmi főapátság elzálogosítja Simondics Péternek és Nagy Istvánnak, később azután ismét visszaváltja. Érseklél hajdan az érsekléli érseki nemesek szék főhelye volt. Pesty Frigyes a Lehel névtől származtatja a Lél nevet. Bartal György szerint Leél Szent István korabeli helység, melyet a szent király az esztergomi érsekség fegyveres szabadosai között szétosztott. 1450-ben már a mai nevén van említve. 1554 és 1563 között nagy részben elpusztult helységként van említve. 1729-ben Fegyváry János az esztergomi érsektől itt némely részekre adományt nyer. Később még a Zámory, Illyés, Rédl, Bujna, Ghiczy és Rakovszky családok voltak a nagyobb közbirtokosai. Kiskeszi határában feküdt még a tatárjárás előtt Szántó, vagy Scamto helység, melyről más helyen már megemlékeztünk.
