Nagyigmánd.
Nagyigmánd.
Nagyigmánd magyar nagyközség első írott nyomát egy 1235-ből való határjáró levélben találjuk, a hol Wygman alakban van említve. Már a rómaiak korában lakott hely volt, a mit az itteni gyakori és gazdag leletek bizonyítanak. Nevét a Wigman nemzetségtől vette, mely itt már 1291-ben birtokos. 1309-ben a Wigman nembeli Miklós Bygman falut Lőrente mesternek hagyományozza. 1450-ben Hédervári Imre és Miklós is szerepelnek itt. 1526-ban Bakith Pál és testvérei, neje és leánya kapnak reá királyi adományt. Előbb azonban Török Imréé volt, ki azt Héderváry Ferencznek adta vissza, a ki viszont 1506-ban Battyán Benedeknek zálogosította el. A török világban ez is elpusztult, de azután újra települt és 1676-ban már ismét népes helyként jelentkezik, a hol a Cseh, Géczy, Sándor és Madocsay családok Csapó Györgynek zálogosítják el részeiket. 1717-ben a Pázmándyak tartanak igényt némely itteni részekre. A franczia háború alatt, 1809-ben, a Hosszú-tábla nevű dűlőn sánczolta el magát a francziák támadása ellen a Sztáray-féle gyalogezred. A XVIII. században az Esterházyak lettek az urai és ma gróf Esterházy Miklós Móricznak van itt nagyobb birtoka. Van itt szolgabirói hivatal, járásbiróság, gazdakör és népbank. Határában keserűvízforrások bugyognak, melyeknek vize »Igmándi keserűvíz« néven kerül forgalomba. A községben a reformátusoknak és a katholikusoknak van templomuk. A reformátusok régi templomát Esterházy József 1746-ban elvette és a róm. katholikusoknak adta át, kik azt máig is bírják. A reformátusok új templomot építettek, mely azonban elpusztult és helyén épült 1889-ben a mostani templom. A református egyház XVII. és XVIII. századbeli szent-edényeket őriz. A község házainak száma 373, lakosaié, a kiknek nagyobb része református, 2254. Ide tartoznak Csanaki, Ördöghegyi, Páholy és Somogyi majorok. Csanak major már 1235-ben említve van, terra nomine Chonuk, prope Wigman körülírással. A tatárjáráskor elpusztult falu területén a Wigmán nembeli Endre kapott királyi adományt a királyné hírnökeinek földjére, a királyi lovászok földje mellett, mert Roró (Ráró) váránál kitüntette magát. 1257-ben IV. Béla király, Endre comes és a királyi lovászok között rendezi Chonuk birtokviszonyait. 1340-ben már Kiscsanak is szerepel, 1430-ban pedig Kápolna néven is említve van, Szent Mária tiszteletére szentelt kápolnája után; ebben az időben azonban már a pannonhalmi apátság birtoka, és az maradt mindvégig. Csanak szomszédságában feküdt hajdan Lybyn elpusztult falu is. 1235-ben még említve van, de azután nyoma vész. Minden valószínűség szerint a tatárjárás alatt enyészett el. Nagyigmándon van posta, távíró és vasúti állomás.
