Császár.
Császár.
Császár, magyar nagyközség a Vértes alján, 455 házzal és 2400 róm. kath., ref. és ág. ev. vallású lakossal, a kik között a reformátusok túlsúlyban vannak. Van saját postája, távíró- és vasúti állomása. Már a rómaiak korában megült hely volt, a mit az itt talált gazdag római lelet bizonyít. Első írott nyomával csak 1416-ban találkozunk, de minthogy ekkor már Mihály nevű papját említik, bizonyos, hogy ez időben már egyházas, tehát régóta fennálló helység volt. 1418-ban Chazar alakban van említve, Losonczi Bánffy László birtokaként. Később Török Imre lett az ura, ettől kapta Héderváry Ferencz, a ki Battyán Benedeknek adta zálogba. 1526-ban Bakith Pál, testvére, leánya és neje bírták. 1706 deczember végén vak Bottyán táborozott itt és a Győr felől jövő császári csapatokat megtámadva, közülök ötszáznál többet levágott. Az Esterházyak 1698 táján lettek az urai és most is gróf Esterházy Miklós Móricznak van itt nagyobb birtoka. A plebánia anyakönyveibe e község Caesarea Pannonia néven van bevezetve. Van itt egy 43 méter mély ártézi kút, erdészeti hivatal, polgári olvasókör és hitelszövetkezet. A török világban, 1529-ben a falu elpusztult és ekkor dőlt romba ősi temploma is. 1843-ban és 1861-ben a község nagyobb része leégett. Mostani két temploma közül a római katholikus 1772-ben, a református pedig 1784-ben épült. Ide tartoznak Kárpatus, Kurcsi és Makk puszták. Ez utóbbi 1368-ban Gergely de Mok nevében tűnik föl. 1407-ben possessio Mok. Gara László birtoka volt, a ki azt a porvai kolostornak adományozza, a mihez Ulászló 1441-ben királyi beleegyezését 52adja. 1514-ben Nagy Makki Uriel és Nagy Albert Kis-Makkon birtokosok és a kastélyuk is említve van. Később ez is az Esterházyaké lett. A község egyik dűlőjének Apostagi rét a neve. Határában feküdt hajdan Apostag falu, melyet V. László 1453-ban Kerekes Pál tatai várnagynak adományozott. A hajdani falu helyén még ma is sok faragott követ találnak.
