Bokod.
Bokod.
Bokod, a Vérteshegy aljában fekvő magyar nagyközség. Csák Miklós testvére, Ugrin esztergomi érsek végrendeletében szerepel 1237-ben, a mikor a Boukoud nevű ősi birtokát, 25 szabadossal együtt, Lőrincznek és Jánosnak hagyományozza. 1326-ban Bokodi György nevű királyi jegyző nevében is felmerül. A község levelesládájában őrzött egyik, 1689-iki oklevél, betűcserével Bodoknak is nevezi. Idők multán a báró Jeszenák családé lett, majd az Esterházyaké és most gróf Esterházy Miklós Móricznak van itt nagyobb birtoka. A község a török dúlások alatt elpusztult; az Esterházyak a törökök kiűzése után tótokat telepítettek ide, kiknek utódai már teljesen megmagyarosodtak. A községbeliek önsegélyző egyesületet és gazdakört tartanak fenn. 1885-ben a kolera pusztította a lakosokat. A községben három templom van, melyek közül a római katholikus 1779-ben, az ág. hitv. evangélikus 1780-ban és a református 1800-ban épült. A község házainak száma 351, lakosaié 1758. Vallásuk róm. kath., ág. ev. és ref., de közöttük az ág. hitv. evangelikusok vannak a legtöbben. Van itt posta és Bokod-Dad néven vasúti állomás is. Ide tartozik Szentgyörgyvár puszta, mely hasonlóképp az Esterházyaké. Nem messze e községtől fekszik Kereki puszta, melynek határában a hajdani vérteskereszturi benczés barátok templomának és monostorának a romjai láthatók; itt állott hajdan a falu is. Nem messze innen fekszenek a gerencséri várromok, melyek körül hajdan szintén népes helység terült el. Erzsébet királyné birtoka volt, ki azt Rozgonyi Istvánnak adta zálogba. 1446-ban Rozgonyi Jánosé lett, és ekkor, Gerencher név alatt megerősített kastélya is említve van, melynek romjai a ma is látható falmaradványok. Itt feküdt még valahol a bokodi határban Szent Erzsébet falu is, mely azonban a török világban teljesen elpusztult. Ma már csak egy dűlőnév tartja fenn az emlékét.
