Rössel Erazmus.
Rössel Erazmus.
Meg kell emlékeznünk városunknak még egy jeles és dúsgazdag férfiáról, Rössel Erazmusról. Rössel Erazmus alighanem a már 1375., 83. és 1402. évben szerepelt és a vihnyei (akkor Eisenbach) vashámor és fürdő (Warmbaad), tulajdonosának, 99Rössel Jakabnak egyik unokája volt. Szorgalmával, ügyességével és persze bányász szerencséjével óriási vagyonra és ezzel tekintélyre és társadalmi poziczióra tett szert. Kétízben volt a város bírája és azután kamaragróf lett. Ő alapította a frauenbergi kápolnát, melynek helyén most a havi Boldogasszonyról elnevezett templom áll. Ezt a Frauenberget »Jungfrauenberg«-nek is nevezték, és ezután kapta a későbben ott épített Újvár a Jungfrau-Schlösschen elnevezést, t. i. Szűz Mária után, nem pedig Rössel Borbála, Rössel Erazmus unokája, a leányvári boszorkány elnevezése alatt ismert és kigondolt meséjével, koholt történetével annyira agyonnyomorgatott szerencsétlen teremtés után. Ennek való történetével a következő részben foglalkozunk. Rössel Erazmustól származik e család jelmondata is: »Eisen Huet thut Guet«. A mi annyit tesz, hogy vas – nem kalap, hanem Hüte után – huta, kohó, hámor vagyont csinál. a minthogy az ő vagyonát a vihnyei vashámorok alapították meg.
Rössel Erazmus két fiúgyermeknek, Jánosnak és Lőrincznek és egy hosszú végrendeletnek hátrahagyásával 1520-ban halt meg és nagy fénynyel temették el. Az egész óriási vagyont két fia oly végrendeleti kikötéssel örökölte, hogy azt megosztani nem szabad és ha a két testvér között vitás kérdés támadna, a fölött a bíró és tanács határoz végérvényesen. János halála után a nagy vagyont egyedül Lőrincz örökölte, kinek egyetlen gyermeke, még pedig leánygyermeke volt, a mesebeli Borbála, ki a mint látni fogjuk, éppenséggel nem élt szűzies életet és három férjet temetett el, a míg vagyonát elpazarolta és a város által föntartva, nyomoruságos véget ért.
De térjünk vissza dióhéjba szorított történetünk rendes menetéhez.
Nevezetes II. Lajos királynak 1522. évi február 2-án Budán kelt kiadványa, melylyel Körmöcz-, Selmecz-, Besztercze-, Baka-, Béla-, Új-, Libet- és Breznóbánya szab. kir. bányavárosoknak és bányaműveiknek, valamint Zólyomvárának és az ehhez tartozó birtokoknak összes királyi jövedelmeit feleségének. Mária királynénak adományozza. Ezen, a városi levéltárban transsumptumban meglevő oklevél eredetijét, a pozsonyi káptalan levéltárában őrizték.
Az 1525. évi hamvazószerdán Pozsonyban kelt királyi leiratával felhívja Lajos király a selmeczieket, hogy a török elleni hadjárat költségeihez legalább tiz márka ezüsttel járuljanak hozzá. Elég szerény kivánság volt ez a szegény királytól és a selmecziek meg is feleltek neki, azon hozzátevéssel mindazonáltal, hogy a maguk és bányaműveik védelméről is kellvén gondoskodni, a háború költségeihez hozzá nem járulhatnak.
