A török invázió.
A török invázió.
Tényleg már ekkor érkeztek Selmeczre »Fraunemarkt«-ból (Báth) és más felvidéki községekből vészhirek a törökök közeledtéről.
1525-ben az összes selmeczi bányamunkások megszüntették a munkát és kedvezőbb fizetési feltételeket követeltek. Ezen munkászavargásról sokan, köztük Werbőczy István is, azt hitték, hogy a reformáczió tanait hirdetők és terjesztők izgatásainak eredménye. Ez időben ugyanis a refomráczió tana már nagyon elterjedt Selmczbányán. Hiszen maga a katholikus plébános, Kek Simon is, az új tan követője lett. Kénytelen is volt 1526-ban az üldözések elől Teschenbe menekülni és Selmeczre többé vissza sem tért.
A király Karleczky Pétert, udvarmesterét küldötte ide, hogy a zavargó munkásnép között rendet csináljon. Karleczky a mezőkön összesereglett munkásokat kedvezőbb fizetési föltételekkel ugyan, de a felmutatott és Budán 1525. szent Jakab-napján kelt irályi parancs értelmében azzal a fenyegetéssel is, hogy a kik a munkába vissza nem térnek, vagyonelkobzással és fejvesztéssel lakolnak, rábírta a rendes munka újból való felvételére.
1526. évi Fülöp és Jakab (máj. 1.) napján Szalkai László esztergomi primás Budáról azt írja Frankfordinus Bertalan selmeczbányai főjegyzőnek, hogy az országgyűléshez városi követet ne küldjenek, mert nagy dolgok fölött tárgyalnak most, mely tárgyalások eredményéről majd amúgy is értesítik a várost. Ez azonban mégis kiküldötte Frankfordinus Bertalant Budára, a ki visszatérve, ecsetelte a polgárság előtt az ország szomorú állapotát, hogy a nagy török veszélylyel szemben sem pénze, sem katonája nincsen és figyelmeztette a polgárságot, hogy a város védelméről már jóeleve gondoskodjék.
1526. július 15-én Budán kelt levelével (Eisenbrief) a selmeczbányai szorongatott adósoknak a hitelezőkkel szemben egyévi fizetési halasztás (moratórium) adott még a szegény király, a kit azután augusztus 29-én annyi magyarral, magyar álladalmi önállóságunkkal együtt eltemetett – Mohács.
