A Dóczyak.
A Dóczyak.
II. Ulászló király Budán 1496. szent Péter és Pál napján kelt kiadványával feljogosította Selmczbánya városát a vörös viaszkos pecsét használhatására, a mi abban az időben nevezetes kiváltság volt. Már az 1497. évben megkezdődtek azok az erőszakoskodások, melyeket Selmeczbánya faizási és vámmentességi jogaival szemben a Dóczyak elkövettek. Prágában 1497. Fülöp és Jakab napján kelt parancsával a király meghagyja Szapolyai István nádornak, hogy a Selmeczbánya és Nagylucsei Dóczy Dámián és Blasius között vám miatt felmerült vitás kérdést döntse el. Erre, respektálva a város szerzett jogait, Zápolya előterjesztésére Budán 1500. szeptember 4. és 14-én kelt kétrendbeli meghagyásával megparancsolja a király a Dóczyaknak, hogy a város szabad faizási jogait nemcsak a király és a királyné erdőségeiben, hanem az általuk bírt erdőkben se akadályozzák meg és vámot, szigorú büntetés terhe alatt, a várostól kierőszakolni ne merészkedjenek. Selmeczbánya és a Dóczyak között azonban a béke még ekkor sem állott helyre és a két ellenfél már csak a török veszély idejében békült ki 98egymással, a midőn ugyanis Dóczy Lőrincz feleségül vette Rubigallus Pál gazdag bányapolgár szépséges leányát, Apollóniát.
Szapolyai István szepesi gróf és nádor még az 1497. évi szentháromság ünnepe előtti szombaton Budán kelt kiadványában megengedi a selmeczieknek, hogy az őt tulajdonát képező, Salgó várához tartozó területen mindennemű érczekre kutathassanak. Kutattak is, de – szénre nem. Erre szükségük még akkor nem volt, nemes érczet pedig nem találtak ott, hol most az ország egyik legnagyobb szénbányászata virágzik.
II. Ulászló neje, Anna királyné Budán 1504. május 3-án kelt, hártyára írott kiadványával jogot ád a selmeczi bányapolgároknak egy külön kémlelde felállítására és egy külön kémlész megválasztására. Ezideig a magánbányaművelők ki voltak téve a kincstári kémlelde fém-megállapításainak (úgynevezett próba) és így sokszor rövidséget szenvedtek a beváltásnál. Ez a magánkémlelde századokig fennállott. A múlt században megszüntették, de csakhamar újból működésbe hozták, míg a magánbányászat teljes megszűntével, csak most, nehány év előtt oszlott fel.
Hogy mennyire féltették a selmeczi német bányapolgárok azt a jogukat, hogy magyar vagy vend (tót) ember városi polgári jogot nem nyerhet, mutatja az a körülmény, hogy a midőn Báthory Miklós Váczi püspök ajánlatára és Anna királyné egyenes kivánságára Szalay (később Saliuss-á lett és elnémetesedett) Mártont, mint magyar nemes embert a polgárok sorába felvették, ezt csak oly föltétel mellett tették meg, hogy a királyné Budán 1505. szeptember 14-én olyértelmű oklevelet adott ki, a mely szerint ez az eset praecedensnek nem tekinthető és hogy a város azon ősi jogát, hogy magyar vagy vend embert polgárrá felvenni nem tartozik, nem érinti.
II. Ulászló király Visegrádon 1510. pünkösd előtti kedden kelt adománylevelével Szénásfalu és Vihnye községeket Pesthun (Pischen) Szeverin Seyfried, akkori alkamaragrófnak és Selmeczbánya városának adományozza; utóbbinak azért, mert »híven ragaszkodik hozzá és legkedvesebb fiához, Lajoshoz«. Pischen vagy Pesthun Szeverin azonban rossz fát tett a tűzre és hűtlen kezelésével a kincstárt nagy mérvben megkárosítván, Selmeczbányáról megszökött. Ekkor a király Budán 1515. évi gyertyaszentelő előtti csütörtökön kelt adománylevelével Szénásfalu és Vihnye községeket, Pesthun Szeverin kizárásával, egészen a városnak adományozta. Pischen kivégeztetése után ebbe a birtokadományozásba Brandenburgi György őrgróf, II. Lajos király gyámja is beleavatkozott és sikerült is neki, a Pischen-féle birtokrész adományozása fejében, a várostól 2000 forint vételárt kierőszakolni. II. Lajos király azután 1519. szent András apostol napján kelt adománylevelével a Szénásfalu és Vihnye fölötti földesúri jogokat teljesen Selmeczbánya városnak ajándékozta.
Érdekes a királynak Budán 1519. deczember 28-án kelt és Werbőczy Istvánhoz, mint földesúrhoz intézett intőlevele, melyben a bányavárosokon elkövetett vámzsarolásokat szemére vetvén, fenyegeti, hogyha a fájdalmas szűz ünnepén megtartandó konventen barsmegyei vámjogát be nem igazolja, vámjoga vissza fog vonatni.
1521-ben a városi bíró panaszt emelt Dóczy Ferencznél, hogy emberei a város által a bányászathoz szükségelt fa vágatása miatt kiküldött favágókat összefogdossák, fogva tartják és csak váltságdíj fejében akarják szabadon bocsájtani. Erre írta azután Dóczy Ferenc Repistyén 1521. szent Erzsébet napján kelt és a magisztrátushoz czímzett goromba levelét, a melyben írja, hogy Selmeczbánya város nagyobb jogokra és privilegiumokra tart igényt, mint maga a nemesség, melynek éhen kellene elpusztúlni, ha ezen igényeket mind teljesíteni tartoznék; hogy ő nem köteles tűrni, hogy erdeiben fát vágjon bárki és hogy papirosra írt olyan jogokat, a milyeneket a város formál, nehány obulusért lehet most Budán szerezni.
Emiatt a selmecziek a királyhoz fordultak panaszszal, a ki meg is parancsolta Dóczynak Budán 1521. év Kelemen pápa napján kelt leiratával, hogy a selmeczieket erdőhasználati joguk gyakorlásában ne merje zavarni és az elfogott favágókat azonnal bocsássa szabadon.
