Erdődy Gábor.
Erdődy Gábor.
Ebben a korban Heves vármegye politikai életét is buzgó főpapok, az egri püspökök irányítják, a vármegye története teljesen összefonódik az ő nevökkel. Még Telekesy püspök életében, az ő kérésére, – hogy annyi izgalomtól megtörve nyugalomra vágyódik, – 1713-ban gróf Erdődy Gábor lesz a vármegye püspök-főispánja, utódlási joggal. Az új püspöknek önálló működése 1715-ben, Telekesy halálával vette kezdetét. Előkelő mágnás-család tagja volt, mint ebben a korban főpapjaink nagyobb része. Nagy jövedelemmel rendelkezett, családjából nemcsak nagy vagyont, hanem dinasztikus hűséget és erős katholikus érzést hozott magával a püspöki székre. A vármegyei rendek az ő politikáját követték, közjogi és vallási kérdésekben reá hallgattak.
Mindeme körülmények magyarázzák meg Heves vármegye rendeinek azt az eljárását, hogy az 1712–15, 1722–23, 1728–29. országgyűlésre adott követi utasításaikban következetesen hallgatnak a közjogi és vallási kérdésekről, pusztán a vármegye belső bajaival foglalkoznak. Az 1712–15-i utasításban a „jus armorum” czímén lefoglalt birtokok visszaadását sürgetik és azt kérik, hogy Eger városának Borsod vármegyében fekvő részei Heves vármegyébe kebeleztessenek. Az 1722–23. országgyűlésre költségkímélés szempontjából még két követ helyett is csak egyet akarnak küldeni. A nagyfontosságú közjogi kérdésről, az ú. n. pragmatica sanctióról említés sincs téve ez utasításokban, csak annyit mondanak ki, hogy ha a követek az országgyűlésen e vármegyére nézve hátrányos tervezetet látnának, „az ország protocollumába vétessék föl a vármegye ünnepélyes óvását.” Az 1727–28-i országgyűlési követutasításokban is a megszokott formulával találkozunk, hogy a megyei követek üdvözöljék a nádort és a főispánnal egyetértésben igyekezzenek ő felsége jószándékait előmozdítani. Csak általánosságban jelzik, hogy „a nemesi jogok épentartására törekedjenek a követek.” A vármegye teljesen a püspök-főispánt tartotta vezérlő politikusának és honorálni akarta a főispánnak a maga érdekében kifejtett tevékenységét, ezért 1718 szept. 30-án tiszteletdíjul 1500 frtot szavazott meg számára, a mi azután minden évben megtörténik. A főispán köszönettel fogadta az elismerést, de a tiszteletdíjat visszaajándékozta a vármegyei szegényeknek.
