Szellemi és anyagi reformok.
Szellemi és anyagi reformok.
Igy az előző századok véres és hosszas küzdelmeivel szemben a XVIII. század a szellemi és anyagi reformok korszaka lett. Mivel a szatmári békében az udvar és a kath. nemzeti párt voltak a győztesek, egészen természetes, hogy ők szervezték Magyarország szellemi és anyagi újjáalakítását. Az udvar belátta, hogy a török kiűzése után Magyarország alkotmányos intézményei és közgazdaság tekintetében messze elmaradt a művelt nyugattól. Az udvarnak érdeke volt, hogy Magyarország új erőre jusson.
Azonban nagy baj volt az, hogy a nemesség még mindig idegenkedett a tömeges reformoktól, mert azt hitte, hogy a gyors és gyökeres reformok a nemesi szabadságok, a nemzeti függetlenség veszedelmét és romlását rejthetik magukban. A megyei köznemesség közjogi sérelmekkel nem igen foglalkozott, inkább saját belügyeivel, autonomiájával törődött. Szinte bűnnek tartották a honnyugalmát zavarni. Az 1722. évi országgyűlés egyik szónoka, az előbb Rákóczi párti Szluha Ferencz fejezte ki az országos hangulatot, hogy Magyarország III. Károly alatt révbe jutott. A megyék politikai vezére rendesen a megye élén álló főispán volt. Mivel több vármegyében a főispánság a püspöki székhez volt kötve, e vármegyékben a püspök-főispánok voltak a politikai élet irányítói.
