Ulászló.
Ulászló.
A mint a nagy király lehúnyta szemeit, főuraink, megfeledkezvén esküjökről, Jagello Ulászló cseh királyt emelték a trónra, kinek azonban a trónkövetelőkkel kellett elsősorban megküzdenie.
Miksa római király, a ki szintén igényt tartott a magyar trónra, 1490. szeptember havában Magyarországba vezette 18.000 főből álló seregét s Kőszeg, majd Szombathely elfoglalása után, Veszprémig nyomult előre (nov. 8.), honnan egy csapatot Győr ellen küldött, de a várost, mely az őszi esőzésektől megdagadt folyók miatt szinte hozzáférhetetlen volt, nem támadta meg, hanem tovább vonult Fehérvár felé.
Bakócz Tamás közvetítése mellett, 1491. nov. 7-én Pozsonyban létrejött a béke Miksa és Ulászló között, mely elsősorban a Habsburgok trónöröklési igényeit volt hivatva biztosítani. A pozsonyi békekötés mintegy kiinduló pontja az udvari párt és a magyar nemesség körében már alakulófélben levő nemzeti párt között közel negyedfél évtizeden át tartó küzdelemnek. Ulászló 1496. máj. elsejét Győrött töltötte, mely alkalommal a város kiváltságait megerősítette.
Az 1498. évi országgyűlés, melyen a köznemesség már félelmetes erővel lépett fel, Mátyás király egykor hírneves, de most már bomladozó fekete seregének helyére alkalmas védelemről kívánt gondoskodni, ezért a XX. törvényczikk a győri püspököt és a pannonhalmi monostort 200–200 lovasból álló féldandár kiállítására kötelezte. Az 1505. évi országgyűlésen túlsúlyra jutott nemzeti párt nem csupán a nemzeti királyság visszaállítására irányuló közóhaját iktatta törvénybe, de Ulászlót arra kényszerítette, hogy Miksának hadat izenjen, mire a Hédervári István vezérlete alatt álló had 1506 nyarán, Ausztriába tört s ott kegyetlen pusztításokat vitt végbe. (Millenn. Tört. IV. 380.) Mialatt az udvar és a nemzeti párt egyre folytatta a küzdelmét egymás ellen, azalatt a törökök előnyomulása mindegyre aggasztóbb jelleget öltött.
Bakócz Tamás esztergomi érsek, kinek szemei előtt egy Hunyadi- és Kapisztrán-féle keresztes had lebeghetett, a pápánál keresztes hadjáratot hirdető bullát eszközölt ki, mely vállalkozás azonban balul sikerült s a nagy reményekkel megindult keresztes hadjárat az 1514. évi pórlázadássá fajult. Az egyes népszónokok által felizgatott pórnép Győr vármegyében is gyülekezni kezdett, de még mielőtt mozgalmuk nagyobb arányokat öltött volna, Gosztonyi János győri püspök, aki 1510-től a vármegye főispáni tisztét is viselte, Sitkey Gothárd pápai kapitánynyal egyesülve, a kikhez még 500 pápai polgár is csatlakozott, a gyülevész pórhadat csakhamar szétverte. Az emberséges érzelmű püspök azonban nem kívánt vért ontani s ezért golyó helyett fűvel és rongygyal töltött ágyúkból lövetett a pórhadra. (Fehér Ipoly, 498. – Istvánffy Miklós, Pann. hist. I. 50.)
