II. Lajos.
II. Lajos.
II. Lajos uralkodása alatt az országos zavar mellett a külügyi helyzet is mindegyre kedvezőtlenebbé alakult.
Szulejmán szultán trónraléptekor követeket küldött Budára, hogy a még Szelim szultánnal kötött fegyverszünetet meghosszabbítsa, de mivel e követségre hónapokon át hiába várta a választ, két hadosztályt küldött a végvárak elfoglalására. Nándorfehérvár kapitánya, Hédervári Ferencz a törökök hadi készülődéseinek hírére személyesen felment ugyan Budára, hogy a vár ellátására szükséges költséget megsürgesse, de mivel a kincstartó nem adhatott neki pénzt, sértődötten félreállott s Hédervárra vonult vissza. (Millenn. Tört. IV. 429.)
Nándorfehérvár eleste (1521. aug. 29.) megrendítő hatást gyakorolt a pártokra és a nemzetre egyaránt. Lajos király még az ostrom alatt fegyverbe szólította a nemességet és a főpapságot s ez alól csupán az öreg és beteges Tolnai Máté pannonhalmi apátot mentette fel, de azért a tolnai táborban oly kevesen jelentek meg, hogy azokkal a vár felmentésére nem siethetett.
A nov. 19-ére összehívott országgyűlés Nándorfehérvár elestéért elsősorban Hédervári Ferenczet vonta felelősségre, a kit hűtlenségi perbe vontak, majd száműztek s birtokainak nagyrészétől megfosztottak. Ezek közül Hédervárt és Rárót Bakics Pálnak adományozta a király. Ez az országgyűlés új hadi adókat szavazott meg és a német birodalmi gyűlésre is követeket küldött segélyért. 293Sőt maga Lajos király nejével együtt hasonló czélból Csehországba utazott, mely útjában 1522. szeptember 29-én Győrt is érintette. Mindez intézkedésekkel azonban már nem lehetett feltartóztatni a bukást. Arra a hírre, hogy 1526 tavaszán Szulejmán 200.000 emberrel elhagyta Konstantinápolyt, II. Lajos király szétküldte futárait, hogy a nemzetet fegyverbe szólítsák. E czélból jún. 15-én Nagylaky István járt Pannonhalmán, majd Kürthösy István. (Pannonh. Benedekr. Tört. III. 296.) A király hívó szózatára útnak indult a vármegye ifjú püspökfőispánja, Paksi Balázs, bandériumával, továbbá Asszonyfalvi Bajcsi Pál, a ki a pannonhalmi apátság jobbágyait vitte Mohács mezejére. Az 1526 aug. 29-én vívott mohácsi csatában Paksi Balázs, a ki az utolsó lovas csapatban, a király környezetében foglalt helyet, szintén életét veszítette. Kívüle még sokan vesztek el nemzeti nagylétünk temetőjében, a kiknek neveit nem jegyezte fel a történelem. Paksi Balázs is ott pihen a mohácsi csatamezőn, jeltelen sírban, de emlékét megőrizte a kegyelet s nagynevű utóda, Zalka János, maradandó emléket állított neki a győri püspöki várkertben.
Hédervári Ferencz és István nem vettek részt a mohácsi csatában; az előbbi, mint száműzött, akkor még különben sem tartózkodhatott itthon. Mindketten, mint a nemzeti párt hívei, az ellenkirályok korszakában jelentékenyen befolytak Győr vármegye jövendő magatartásába.
