Osteria.
Osteria.
Járjunk végig egy óvárosi házon s lépjünk be mindenekelőtt a földszinten levő osteriába (korcsmába). Barátságtalan homály fogad, mert az utczáról nagyon is csekély világosság szürődik be; néha 4–5 lépcsőn kell lemennünk. A helyiség közepén csupasz hosszu asztal huzódik, mely felett gyéren világító petroleum-lámpások lógnak, itt-ott ma már gázlángok csövei is láthatók. A fal mellett hatalmas ászokfákon 4–5 hektós lepecsételt hordók sorát látjuk; egy, esetleg két hordó – egyik fehér, másik vörös borral tele – 28csapra verve s a hordó falán ökölnyire nyomtatott szám (28–32–36) jelzi a bor árát. A fogyasztó közönség saját szemeláttára kapja egyenesen a hordóból a bort s a korcsmáros kereszteléssel nem foglalkozhatik. Erre nemcsak a szokás, hanem a szükség is kényszerítette a népet, mert pinczének se hire, se hamva.
A korcsma hátulsó részében áll a terjedelmes nyitott tűzhely, a hol a gazdasszony szorgoskodik; módjában van bárkinek, hogy a fazékba, vagy a lábasba belenézhessen s meggyőződhessék, mit kap enni. Valamikor előre ki is alkudták a husdarab vagy hal árát, de ma már a porcziózás teljesen kiszorította ezt a szokást. Az osteriában maga a gazda, vagy családjának egyik tagja szolgálja ki a vendégeket, azért a borravalót hirből sem ismerik. No de mint minden rossz, úgy lassacskán ez is csak elterjed; nem a törzslakók, hanem az idegenek terjesztik.
Fiume. – Karszt-omlástól megrongált ház Grohovoban.
(Saját felvételünk)
A mint leülünk a hosszú asztal mellé, melyre a figyelmes gazda csakhamar asztalkendőt terít, s körültekintünk, az egyik sarokban kis mécsesen akad meg a tekintetünk: a boldogságos Szűzanya képe előtt ég az örök-mécs. Ez elmaradhatatlan kiegészítő része minden osteriának. Ha valahol van igazi demokratizmus, azt csakis az ilyen kurta korcsmában találjuk fel; a keze keserves munkája után élő szegény napszámos mellett nem szégyenkezik a kapatos tanult ember s igen gyakori az eset, hogy a legkedélyesebb beszélgetésbe ereszkednek; a legritkább, majdnem a lehetetlen esetek közé tartozik, hogy valakinek alkalma legyen megbotránkozni a tisztelet hiányán.
Napközben az osteria üres, mert mindenki a dolga után lát, de a nagy bóra ilyenkor is oda tereli a népet; este felé, vagy ahogy Fiuméban szokták mondani, Ave Maria után kezd népesedni s télen 10 óra körül, nyáron meg éjféltájt ürül ki.
A tulajdonosuk kifogyhatatlanok a leleményességben, hogy milyen 29czímert adjanak korcsmájuknak. Egykor igen hires volt, (még a velenczei uralom hagyománya), ma már nagyon lejárt a gondola; keresettek a két Napoleon, a zsandár, a kóta (ritornello), Pescheria, Circolo, Gallo, Pavon, Pozzo d’oro, Vaporetto, Kate, Angelo, Societŕ, Moschenizze, Albona, Milano, Spalato, Fiume, Pirano, America, Italia s az angol matrózok fészkei: London és Cardiff House lebujok.
Rendes czímer, kivált az útféli korcsmákon a „frasca” fenyő vagy babérlombos zöldág, melyet a falra erősítenek.
