Lakás.
Lakás.
A törzsökös fiumei nép az ó-városban lakik; e városrészt szlávosan gomilának mondják, a mi körülbelül szennyhalmazt, szemétdombot jelent. Eredete a középkorba vihető vissza, a mikor a várost védőfalak övezték s a lakosság térben nem terjeszkedhetett, tehát a levegőbe épített. Ez közös jellemvonása minden régi olasz városnak. Az utczák szűk, alig pár lépésnyi sikátorok, apró zeg-zugok, minden talpalatnyi tér beépítve, a terek parányiak, mig az egymással pár lábnyi távolságból farkasszemet néző házak 2-3 emeletesek. A földszinten rendesen mészáros-, aranymíves-, kosaras-, zsibárus-, rőfösbolt vagy korcsma van, a többi része pedig lakásnak van berendezve; még a padláson is laknak, azért a fehérneműt is az utczán kénytelenek szárítgatni. A szegénység leleményesekké s jó barátokká teszi az embereket; az átellenes szomszédok az ablakok közé az utczán át rudat tesznek s arra aggatják a mosott ruhát; a padláslakók pedig a tetőre teregetnek.*
Valamikor a hidon túli üres telkeken történt a szárogatás s innen nyerte nevét is a kis horvát Szusák község (sušit – szárogatni). Ma már paloták foglalják el azokat e telkeket.
