Keresztelői babonák.
Keresztelői babonák.
Mikor az áldott állapotban levő asszony nehezen szül, olajos üveget nyomnak a markába, hogy abba belefujván, az erőködéssel gyorsítsa a szülés lefolyását. A fiugyermek mindenkor szivesebben látott vendég. A név választását egész családi tanács dönti el. A leánynyal hamar végeznek; legtöbbször Mária nevet kap az első leány, és tán sehol a világon nincs annyi Mária nevű leány, mint Fiuméban. Ha fiu az újszülött, akkor Checo (Feri), Beppo (Jóska), Gigi (Alajos), Giovanni (Jancsi), Piero (Peti), Tonin (Antal) mellett szavaz az ó-város tradiczióihoz ragaszkodó öregek csoportja, míg a görög-római nagyságon lelkesedő műveltebb fiatalok örömest válogatnak az Ettore, Mario, Silvio, Tullio stb. czifra nevekben. Ha a névre nézve megtörtént az egyezség és fölkérték a santolot (keresztapát), vagy ha lány, a santolát (keresztanyát), kocsiba ül a keresztszülő és egy cselédasszony, hogy a csecsemőt a templomba vigyék.
Az egykori szokásokból csak a keresztelőhöz, illetőleg a gyermekhez kötött babonák maradtak meg.
A míg a gyermek nincs megkeresztelve, nem szabad magára hagyni, mert a gonosz lélek kicseréli.
Mikor a csecsemőt a keresztvízre viszik, a pólyájába sót, kenyeret s virágvasárnap szentelt barkahamvat kell tenni, mindez megóvja a szemmelveréstől.
Szerencsétlen az a gyermek, aki kedden vagy pénteken születik, mert nagyhamar árvaságra jut.
Mikor a gólya-néni a megszületett csecsemőnek köldökét csomóra köti, ennek a külső része egy hét alatt magától leesik; ezt el kell tenni s ha a gyermek hét éves lesz, oda kell neki adni, hogy oldja el. Ha sikerül felbontania, akkor okos és szerencsés lesz; ha nem, akkor buta és szerencsétlen. (Megvan Magyarországon is.)
Ha a gyermek először megy valamely házba, a markába sót és két nyers tojást kell adni, hogy értelmes ember legyen belőle.
