Gyermekek.
Gyermekek.
A gyermeket, kivált a fiut, tán sehol sem dédelgetik és kényeztetik el jobban, mint Fiuméban; meg is gyűl aztán vele a járó-kelő közönségnek s a tanítónak a baja. A szófogadás, a tisztelet megadása nem igen erénye neki, de igen is a szertelen lárma, hajigálás, állatkínzás, mely rossz szokását főleg a macskák megvakításában gyakorolja; azért is látunk Fiuméban annyi vak macskát. Tiszteletlen viselkedésük miatt általánosan elfogadott csúf nevük lett a „mulo”, melynek szószerinti jelentése öszvér volna, de Fiuméban utczai suhanczot, kölyket, iskolás fiut jelent. Eme kiváló rakonczátlankodás okát talán a családi életben kereshetjük; a családapa kora reggeltől késő estig dolga után lát és a gyermekek kizárólag az anya gondjaira bizvák, a ki alig győzi a házi munkát s örül, ha a gyerekeket lerázhatja a nyakáról; így aztán a jó csemeték egész nap az utczán loholnak, magukba szedik a felnőttek káromkodását, trágár szavait stb.
