Veglia.
Veglia.
Fiumétól délre 12 kilométernyire fekszik Veglia-sziget, melynek északi hegyfokai a városból és a kikötőből nagyon jól láthatók s a fiumei öböl tájképi érdekességének jellegzetes részletei. A szigeten főleg három helyet szoktak a kirándulók gyakrabban látogatni: Castelmuschiót, Vegliát és 475Verbenicot. Legérdekesebb azonban környékénél fogva a sziget déli pontján levő Besca Nuova városka.
Veglia a XV. század végéig a Frangepánok birtoklása révén a magyar királyság területéhez tartozott. Emlékezetes szereplése volt, hogy a tatárok elől futó IV. Béla erre a szigetre menekült, s Castelmuschioban várta meg a pusztitó ár visszavonulását. 1480-ban már Velencze tette rá kezét, és midőn az adriai gyarmatok Ausztria hatalmába kerültek. Vegliát is Isztriához csatolták, s többé szó sem esett Magyarország birtokjogáról. Egészen másképen nyilatkozott a vegliai nép óhaja 1867-ben. A kiegyezés hirére Veglia községeiben is kitűzték a magyar zászlókat; de mikor még a buccari-portorei partrész bekeblezéséről is le kellett mondanunk, hogy teljesíthette volna Magyarország a vegliaiak óhajtását? És ezzel halálos döfést kapott a Magyarországhoz való ragaszkodás érzése; a míg Dalmácziára Magyarország joga fentartatott, Veglia minden igény említése nélkül maradt Ausztriához csatolva. Pedig földrajzilag is elvitázhatatlanúl a magyar tengerparti területhez tartoznék, melylyel népe folyvást közvetlen kereskedelmi összeköttetésben áll. A vegliaiak főpiacza ugyanis Fiume; odaszállitják terményeik legnagyobb részét és ott szerzik be szükségleteiket.
Lovránai partrészlet.
(Saját felvételünk)
Vegliát nyugatról a Canale di Mezzo, keletről a Canale della Morlacca, délre a Quarnerolo határolja. Északon majdnem összeér a szárazfölddel, s a horvát parttól elválasztó keskeny Canale Maltempot még a két földség közé ékelt San Marco scoglio (zátonysziget) által is szükíti. Geologiai alakulása, 476mely azonos az isztriai és magyar Karsztéval, még valószinübbé teszi a földrajzi fekvésből levont következtetést, hogy valaha össze kellett függenie a szárazfölddel; az elválasztó keskeny csatorna alkalmasint helyi sülyedés folytán szakadt be s a tenger árja azután mélyebbre vájta. Maga a Quarnero sem mély, 60–70 méterre sülyed feneke; a horvát part és Veglia közt levő Maltempo-csatorna azonban még akkora mélységgel sem bir; 25–30 méter. Egyes legmélyebb pontjain 42 méter.
A sziget északról számítva az É. szélesség 45° 15' és 44° 56' közt fekszik; északnyugat-délkeleti fekvéssel a keleti hosszuság 32° 6' és 32° 26' közt. Hosszusága 37 km.; legnagyobb szélessége nyugaton a Morganillo-fok és keleten a Glavina-fok közt körülbelül 24 km. Területe 427 km., pontosabban 74,421 katasztrális hold. Alakja szabálytalan; partvonala nagyon szaggatott.
A Medvea-völgy.
(Saját felvételünk)
Keleti partja egyenletesebb; csak egy nagyobb bemélyedése van: a dobrignoi öböl. Nyugati partvonalát számos kis bemélyedésen kivül a castelmuschioi, malinskai, vegliai, cassioni, besca-vecchiai, délen a besca-nuovai és valalukai öblök teszik kanyargóssá. Partja meredek, sok helytütt falszerű emelkedéssel. A sziget földsége hosszusági irányával megegyezőleg délkeletről északnyugatra hajlik. Legemelkedettebb déli csúcsán. Mindjárt a tengerpart mellett a meredek falal kimeredő Sokola 122, a Pago 185, Gabri 275, Ravno Cselo 262, Svinski plaj 247 méternyi magas hegycsúcsokra alig 4 kilométernyi távolságban a Besca-völgygyel megszakított Klam-fenföld 450–569 méter magas emelkedései következnek; nevezetesen nyugaton a Mali Klam 450, Veli klam 484, Vido Klam 460, Obzova 569, Veli Vrh 541, keleten a Diviska 472, Kozlja 464, Dritelj 395, Gajen 463, Prigrodska Glavica 458, a Klam-ikrek 428 és 499 méter magasságban. A Klam-ikrektől északnyugatnak a sziget alakjának egyidejű kiszélesedésével a földség magassága erős lejtéssel 477fogy; a castelmuschioi öblöt körülfogó fal keleti végpontja, a Pto Kijac csak 28, a Pto Sotille 33 méternyire száll le. A Klam-ikreken túl a sziget nagyobb északi része, mely körülbelül kétharmadát foglalja el az egész területnek, hullámos mész-fensík, folytatása a Karsztnak. Közép magassága 150–200 méter.
Csupán egyes csúcsok emelkednek még ki a dombhullámok közül, ritkán 240 méteren túl; mint Verbenico közelében a Kersovan (256), Dobrignonál a Krasziszcse (266) stb.
Velenczei torony Castelmuschioban.
(Evinger Antal rajza)
A hullámos földséget több eróziós hosszanti és harántvölgy szaggatja meg, melyeken át a néhány felfakadó forrás vize rövid folyású patakokban a tengerbe ömlik A hosszanti völgyek nem képeznek tengely- vagy párhuzamos rendszert; s kivéve a sziget déli csúcsán levő apró párhuzamos hoszszanti völgyeket, összeköttetésben sem állanak egymással. A verbenicoi szük völgynek észak-déli iránya nem messze a várostól könyökbe törik s keletre tér le; benne foly a Vratenica-patak. Meredek lejtőivel érdekesebb a Klam-hátat megszakító Fiumera völgye vagy bescai völgy, mely Bescavallen alul kiszélesedve nagyobb alluviális síkban dől a tengerre Besca-Nuova mellett. A kis Fiumera legnagyobb folyóvize a szigetnek. A haránt-völgyek közül megemlíthetjük a dobrignoit, a hasonló nevű öbölbe futó Veli patakkal, a sziget keleti részén; a nyugati részen többnyire csak rövid lejtővájatokból állanak a rendesen mély harántvölgyek.
A sziget nyugati felében két nagyobb horpadás tófenékké lett. Az egyik a sziget északi csúcsához közel, a castelmuschioi tó (Jezero), a másik az ettől egyenesen déli irányban fekvő, halban gazdag Ponivka tó. Mind a kettőt a csapadékvizeken kivül több apró forrás táplálja. A Jezero csak 5 méternyire fekszik a tenger szine fölött.
Folyó vizekben a déli partvidék elég gazdag; a nyugati parton azonban alig találunk folyót. Legnagyobb, mint említettük, a bescai völgyben lejtő Fiumera, mely azonban szintén csak kisebb patak; továbbá: délen Polazorza, Vreczenicza, Strein, Veli, Surbova vela és mala, Upucolo, Operna, Stoklin stb. Keleten a Vretenicza, a dobrignoi Veli.
Castelmuschioi részlet.
(Evinger Antal rajza)
Veglia szigetén hét politikai község van (melyek 68 helységet foglalnak magukban); ezek közt öt várost. A főhely Veglia, melynek azonban csak 2000 lakosa van. Legnagyobb városa Besca 3900 lakossal; Dobrigno 3500, Verbenico 2600, Castelmuschio 2200 lelket számlál az alközségekkel 478együtt. Az egész sziget lakossága az 1891-iki népszámlálás szerint 19,871 volt, tehát közel 20,000. Minthogy a lakosság száma folytonosan gyarapszik, eddig bizonyára túlhaladta a 20,000-et.
A lakosság főfoglalkozása a földmivelés, a parti lakóké a halászat és hajózás. A sziget keleti része erősen ki van téve a bora pusztításának; de nyugati részét megóvják a hegyek s itt a szőllő, füge, olajfa, mindenféle gyümölcs és a babér a legszebben díszlik. Időjárása ugyanaz, a mi a Quarneroé általában, tehát igen enyhe. A borás napokat leszámítva, a tél alig nevezhető annak; hó csak ritkán hull, akkor is elolvad pár óra alatt. A csapadékot bőven ontják a sciroccoval jövő felhők; de a nyár általában száraz, csakhogy ennek szárazságát is enyhíti a bő harmat. Ily viszonyok közt természetes a sziget nagy termékenysége. Nem ritka a kétszeri termés, a füge háromszor is érik. A lakosok gyümölcscsel, borral és tüzifával kiterjedt kereskedést folytatnak Fiuméval, sőt a fát Velenczébe is elhordják. A szláv és olasz keverékből alakult nép szokásaiban és viseletében rendkivül egyszerű, enni-inni azonban jól szeret; mint földmüves szorgalmas, termel gabonát, hüvelyeseket, burgonyát, répát, kiváló gondot fordit az állattenyésztésre; mint hajós pedig, kivált a castelmuschioi, kitartó, megbizható, merész, s ezért szivesen látják a hajókon. A férfiak öltözete rendesen barna darócznadrág és ujjas, nyáron vászonkabát, hosszú zacskóju gyapjusipka vagy széles karimáju kalap. A nők, a mi minden idegent meglephet, általában feketében járnak; csupán csak, hogy a szoknya alját szegik be vékony piros, zöld vagy kék sujtással. Azt mondják, hogy a Frangepánok, a sziget egykori urainak elpusztulása óta járnak a nők ilyen gyászos ruhában. Az ingvállra vett mellest már szalagokkal diszítik, fejüket pedig sárga kendővel kötik be, melyet csuklyaszerüen tüznek össze hosszu hajtűkkel. A ragyogványt szeretik. Nyakukban délszláv szokáshoz hasonlóan érmeket, lánczokat, fülükben nagy függőket viselnek. (A vegliaiakról részletesebben irtak: Dr. Cubich „Notizie naturalie storiche sull Isola di Veglia” művében és Czink Lajos a Földrajzi közlemények XXIII. kötetében.)
Malinska.
(Dugrovics S. F. felvétele)
A nép katholikus. Hat plébániához tartozik, s ezek külön püspökségben egyesülnek. A vegliai püspök mellett egy hat tagból álló társas káptalan is van. Politikailag a sziget a chersoi kerületi kapitánysághoz van beosztva.
479Ha Fiuméból a szigetre megyünk, már messziről feltünik a hegy tetején Castelmuschio városa. Egyike a legfestőibb helyzetü városoknak a Quarneroban. A mélyen benyuló, keskeny öböl alacsony partjai közt behajózva, szép és jó karban tartott molonál kötünk ki, a honnan a cserjékkel benőtt hegyoldalban szerpentin-út visz a városkába. Kitünő hajósnép lakja. Castelmuschio és Dobrigno határán Rudina helység mellett érdekes cseppkőbarlang is van, de nem látogatják. Az 1834-ben fölfedezett barlang négy teremből áll, melynek elsejében igen szép oszlopképződmények vannak. Bejáratát vezető nélkül nem lehet megtalálni. Sajnos, hogy a dobrignoiak, kincsnek vélvén a cseppkőképződményeket, sok stalagtitot szétromboltak.
Castelmuschiot jó kocsi-út köti össze Vegliával, a sziget fővárosával. A kocsi-út mellett láthatjuk az említett Jezerot és a Ponikva tavat.
Veglia Castelmuschio ellenében, ettől egyenes vonalban 20 kilométernyire, a sziget déli részén, egy nyilt öbölnek sarkában fekszik. Itt összeszorul a sziget földsége s a tőle egyenes keleti vonalban fekvő Verbenicoig csak 11 kilométer a szélessége.
Veglia.
(Mioni L. felvétele)
Vegliát alacsony, 40–70 méter magas dombok veszik körül; a part is sekély, úgy hogy alig köthetnek ki a kisebb hajók is. Ódon színét megtartotta a város, a mi vonzóvá és érdekessé teszi a különben jelentéktelen városkát. Megvan még három kapuja, melyek közt a kikötőre nyiló kapunak (Porta Marina) tornya őrtorony volt, megvan a velenczeiek uralmára emlékeztető loggiája; érdemes a megtekintésre székesegyháza, mely gazdagon van diszítve. Helyén állott egykor Szent-Margit temploma, melynek földalatti helyiségeit Frangepáni János börtönül használta az elitéltek számára, mielőtt a vesztőhelyre vitték őket. A zsarnok Frangepáni János ellen népe fellázadván, a velenczeiek kaptak az alkalmon s minthogy már előbb titkos 480szerződéssel átengedte a szigetet Velenczének, 1480-ban elfoglalták. Mátyás magyar király vezérének: Magyar Balázsnak 6000 emberrel sikerült Castelmuschiot bevenni; de Veglia alól visszaverték, mire Frangepán lemondott s a köztársaság évdijával visszavonult, Magyarország pedig elvesztette a derék szigetet.
Van még több temploma és kápolnája is Vegliának, melyek közt említésre érdemes a Benedek-apáczák csinos temploma.
Vegliától 4 kilométernyire a déli partvonal északnak irányuló, tömlőalakú bemélyedéssel sekély öblöt képez. A tószerű öböl a Cassione-öböl; hasonló a buccariihoz; szintén keskeny csatorna köti össze a tengerrel. Keleti partján áll Ponte falu ezzel szemben egy kis bájos sziget, rajta a Cassione-kolostor gyönyörű babérerdő és gyümölcsöskert közepében. Jelenleg a Szt.-Ferencz-rend birja. Hogy mikor keletkezett, nem tudni bizonyosan; alkalmasint bencéseké volt. Bazilika-temploma 1523-ban épült. A főoltár madonnája Fra Girolamo della Croce műve 1535-ből. Hogy már rómaiak is laktak a szigeten, az itt talált feliratos sirkövek mutatják, melyek egyike a kolostor templomában, másika a kertben látható.
Besca-Nuova.
(Mioni L. felvétele)
A sziget déli csúcsán érjük Bescát; előbb Besca-Vecchiát, mely egy politikai községet képez Besca-Nuovával. Besca-Vecchia a sziget csúcsát alkotó Klam-hát nyugati szárnyának oldalán van, Besca-Nuova a Besca-völgy szájában, a hasonnevü öböl sarkában, a Klam-hát két szárnya közt. Ez, legjelentékenyebb helye a szigetnek, mert igen szép fekvése, vize és kikötésre alkalmas öble van. Hajóraja, kereskedelme egyre növekszik; kikötőjét folyton építik. A bescai völgy, melyben kitünő bor terem, Veglia szigetének leggazdagabb földje.
Bescától a Canale della Morlaccába hajózva és a sziget keleti partja mellett Fiuménak visszatérve, Verbenico városkát találjuk, mely éppen szemközt 481fekszik a magyar-horvát tengerparton levő Novival. Kikötője, mint Veglia egész keleti partja, ki van téve a borának, azért nincs jelentősége. A város festői fekvésü. A Frangepánok egykori kastélya ma városháza. Érdemes megnézni templomát, melynek sekrestyéjében régi pergameneket glagol-betüs misekönyvet, értékes kelyheket őriznek.
Innen 10 kilométernyire a szárazföldön van Dobrigno. A róla elnevezett öböl, mely alakra nézve a cassioneihoz hasonló, még sziget is van rajta, de nem oly szép a környéke, még öt kilométerre van tőle. Romban levő várából szép kilátást élvezhetünk a tájékra és a Morlaccára, mely innentől fogva egyre keskenyebb lesz, hegyes szöget alkotva Veglia keleti partjával. Ennek a partvonalnak semmi különös látnivalója nincs, ha csak a sűrűn elénk bukkanó tonnárákat nem említjük, melyek a Quarnero jellemző érdekességével bontják meg a kopár sziklavonal egyhanguságát.
De az egyhanguság nem tart sokáig. A keskeny Maltempo-csatorna bejáratánál a San-Marco scoglio mered elénk, két ágra osztva a csatornát. Kopár sziklaorom, melynek egyes helyei gyér fűvel, de annál több mohával vannak belepve. Délre néző ormán a velenczei köztársaság váracsot épített a kalóz uszkokok figyelemmel tartása végett. Ugyanakkor kapta mai nevét is, mert azelőtt Almonak nevezték. Mint fölöslegest, a velenczei uralom megszüntével, lerombolták. A sziklás hegyoldalon egy-egy kivert tehén legelészik a sovány-pázsiton. A ki először megy el hajójával a szirt alatt, annak elmondják, hogy a tehenek, nem kapván vizet a scoglion, ha megszomjaznak, a tengercsatornán keresztül vissza-vissza úsznak a szigetre.
Val Cassione.
(Dugrovics S. F. felvétele)
A San-Marcot elhagyva, kitárul előttünk a tenger; elmaradnak Vegliának póklábszerűen a tengerbe nyúló sárga szirtfokai, feltünik megint Castelmuschio házkoronája; visszaértünk a fiumei öbölbe.
