Földrajz.
Földrajz.
A földrajz és útleirás terén Fest Aladáron és Erődi Bélán kivül következők működtek elismerésre méltó eredménynyel:
Fest Kálmán, min. oszt. tanácsos, a tengerészeti hatóság alelnöke, ki a Jókai „Életképek” czímű folyóiratában s a „Hon”-ban megjelent novelláival és szép tárczaczikkeivel már régebben jóhangzású nevet vivott ki irodalmi köreinkben, Fiuméban való működése óta leginkább vonzó, elbeszélő modorban irt útileirásokkal és Fiume ismertetésével lépett a nyilvánosság elé. Czikkei többnyire a Neues Pester Journal és újabban a Magyar Tengerpart tárczarovatában jelentek meg. A Pester Lloyd-ba közgazdasági, forgalmi és vegyes tartalmú czikkeket irt. Az 1885-i országos kiállítás részére tengerészeti és fiumei forgalmi statisztikai művet szerkesztett. Fest Kálmán ezenkivül a tengerészeti hatóság „Avvisatore-Értesítő”czímű hetenkint megjelenő hivatalos kiadványának is szerkesztője.
Czink Lajos, felső kereskedelmi iskolai tanár, a Vlasia-völgyről, Veglia, Arbe és Cherso szigetekről irt részletes és alapos tanulmányokat a Földrajzi Közleményekbe. Folyóiratokban és napilapokban több tárczaczikkszerű közleménye jelent meg. „Adatok Fiume néprajzához” czimű műve az Ethnographiában, „Cenni sulla storia del commercio in Ungheria” (A magyarországi 141kereskedelem történetéhez) és „L’ingerenza di Bisanzio nella storia d’Ungheria del secolo XII” (Bizancz beavatkozása Magyarország XII. századbeli történetébe) czímű művei pedig a fiumei felső kereskedelmi iskola 1886., 1887. és 1892. évi értesítőiben jelentek meg.
Czink Lajos 1858-ban született Szigetvárott; az egyetemet Budapesten végezte. 1884-ben állami ösztöndíjjal Olaszországba küldetett ki, honnan visszatérve, 1885. óta, a fiume állami felső kereskedelmi iskola történelem- és földrajz-tanára.
Donáth Imre áll. elemi és polgári iskolai igazgató született 1859-ben Magyar-Pécskán. Tanulmányait az aradi főgimnáziumban és tanitóképző-intézetben végezte s később a budapesti paedagogiumban nyert oklevelet. 1887-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium Olaszországba küldte, hol Sienában az egyetemen hallgatta az előadásokat, Florenzben pedig a Scuola Normalet s a Scuola Superioret látogatta. 1882-ben neveztetett ki a fiumei áll. fiuiskolához, melynek 1888 óta igazgatója.
Donáth munkái: Fiume és környéke, mely eddig már 5 kiadást ért. Grammatica Ungherese e Libro di Lettura (magyar nyelvtan olasz ajkúak számára) Fiume 1892. Résztvett az első Olasz-Magyar és Magyar-Olasz Szótár összeállításában. (Fiume, 1887. Mohovich). Irt több társadalmi és néprajzi czikket az Aradon megjelenő „Alföld”-ben és a fővárosi napi- és szaklapokban, továbbá az intézeti Értesítőben.
Idetartozik még Buchwald István „Die Plitvicer Seen und ihr Vorland” czímű műve (Fiume, 1895. Reinhard kiadása). Riegler Sándor több földrajzi és természetrajzi munkát fordított olaszra.
Littrow Henrik, ki mint nyug. korvettkapitány és magy. kir. tengerészeti felügyelő több éven át Fiuméban élt (meghalt Abbaziában 1895.), 1884-ben „Fiume und seine Umgebung” czímen Baedecker-szerű könyvet adott ki Fiuméról. Littrow az osztrák-német irodalomban mint tengerészeti és szépirodalmi iró működött. Bécsben, Geroldnál jelent meg Dialoghi marittimi (Tengerészeti dialogusok; 4 nyelven), a mely mű a kir. tengerészeti akadémiában is tankönyvül szolgált. Fiume ismertetői közül fölemlítjük még a következőket:
Dr. Kenedi Géza a „Quarnero” czimű munkájában ismerteti Fiumét és környékét; ugyancsak a „Magyarországi utirajzok” gyüjteményes kiadásban több nyelven, valamint számos tárczaczikkben rajzolta a Quarnero-vidék életét.
Havass Rezső 1881-ben irt ismertetést Fiuméról.
Gonda Béla min. tanácsos a fiumei kikötőt és építését ismertette szakszerűen több műben és folyóiratban.
Hajnal Antal műszaki tanácsos, a fiumei kikötőépítés vezetője, 1885-ben külön kötetben ismertette a kikötői munkálatok történetét s azóta évről-évre a tengerészeti hatóság évkönyvében azok fejlődését.
Fiume ismertetése terén szorgalmas munkásságot fejtettek ki még Doroszlai Denk Árpád és Kemény Ödön; a régiek közül Császár Ferenczen és P. Szathmáry Károlyon (Az alföld és Fiume) kivül első helyen említendő gr. Batthiány Vincze, ki „Über das ungarische Küstenland” czimű munkájában 1805-ben az 1796-iki utazása alapján ismerteti a kikötővárost, főleg annak kereskedelmi és ipari életét.
