Történelem.
Történelem.
A történettudománynak Mohovich Emidio, Tomsich, Kobler és Fest Aladár a képviselői.
139Mohovich Emőd, a Bilancia megalapítója és szerkesztője, kir. tanácsos, 1869-ben „La storia di Fiume negli anni 1867–68” czímen Fiume két évi történetét az alkotmányos korszak ujjászületésének bölcsőkorát irta meg.
Tomsich Vincze, fiumei községi tanitó 1815. julius 16-án szegény fiumei családból született, tizennégy éven át szolgálta mint tanitó a fiumei község iskolát; 1888. február 19-én halt meg. Művei: „Notizie storiche sulla Cittŕ di Fiume” (Fiume város története), mely kronológiai rendben tárgyalja Fiume multját. Ez az első teljes fiumei történeti mű. Tomsich egyéb munkái: Il catechismo dell’ economia domestica. (A háztartás kis kátéja. 1884. Milano, Guerra) és Sulla cultura del baco da seta (A selyembogártenyésztésről Fiume 1878., Karletzky). Tomsich irt még egy horvát nyelvtant is olaszok részére (Grammatica croata). Összes művei között ennek van legkisebb önálló becse, mindazáltal ez vált legelterjedtebbé, mert Dalmácziában erősen horvátosítják az ifjuságot s igy az ottani iskolák évenkint nagy szállítmányt rendelnek meg Tomsich horvát nyelvtanából.
Félszázaddal ezelőtt Fiume városa öttagú bizottságot küldött ki a végből, hogy a város politikai autonómiája eredetének és fejlődésének történetét tanulmányozván, munkássága eredményét a város elé terjeszsze. Itt is az történt, a mi bizottsági munkálatoknál általában. Egyik tagjuk, Kobler János, városi főbiró, később zágrábi báni táblánál tanácsos, majd min. tanácsos, nekifeküdt a levéltáraknak, dolgozott ernyedetlenül, a többiek pedig nyugodtan várták a kutatás eredményét, hogy azzal a városnak majd beszámolnak. Kobler azonban annyira belemélyedt munkájába, hogy három évvel ezelőtt történt halála alkalmával sem tartotta még befejezettnek művét. Terjedelmes kéziratát Fiume városára hagyta, és a város a nemzet dicsőséges ezredévi ünnepeinek alkalmából, Dalmartello Artúr városi iskolai felügyelőnek gondozása alatt, most adja ki folytatólagos füzetekben.
A mű czíme: „Memorie per la Storia della Liburnica Cittŕ di Fiume, scritte dal Fiumano Giovanni Kobler” (Fiume 1896.) Vagyis magyarul: „A fiumei születésű Kobler Jánosnak Fiume liburniai város történetére vonatkozó feljegyzései”.
Dr. Kenedi Géza.
A szerző átkutatta és felhasználta a Fiume történetére nézve értékes összes megbizható forrásokat. Munkája ennélfogva nemcsak minden tekintetben alapos, hanem tudományos értékénél fogva is rendkivül becses monográfia.
Fest Aladár született Egerben, 1855. január 27-én. Miután állami ösztöndíjjal a kormány Olaszországba küldötte, hol két esztendőt töltött, Fiumeba nevezték ki a főgimnáziumhoz. Ir magyarul, olaszul, németül.
Irodalmi működése háromirányú: tanügyi, történelmi és publiczisztikai. Tanügyi czikkei a Magyar Tanügyben, a Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében s a fiumei gimnázium értesítőiben láttak napvilágot s imertté tették nevét a tanférfiak előtt; jobbára a történelmi és földrajzi oktatásra vonatkoznak s új szellemet, felfogást és módszert igyekeznek behozni ez eddig még sokszor siker nélkül előadott tárgyak tanításába.
A fiumei gimnáziumban azelőtt osztrák-olasz tankönyvekből tanítottak, melyek sehogysem illettek nemzeti nevelésünk keretébe. E visszásság megszüntetése végett Fest olaszra fordította Brózik-Paszlavszky ismeretes földrajzi tankönyvét (Matisz János tanárral) és Varga Ottó politikai földrajzát.
Történetirói tevékenységét egy ifjúsági irattal kezdte, lefordítván Columbusnak saját fia által irt életrajzát magyarra, amely könyv még most is kedvelt olvasmánya serdülő ifjuságunknak. Mióta pedig Fiuméba került, állandóan e városnak és 140vidékének történetével foglalkozik. Tanulmányai eredményét eleintén a megszünt Fiume czímű helyi ujságnak tárczáiban tette közzé.
(Fiume az ókorban; Fiume középkori történetéből I–II; Böngészet Fiume város levéltárából; Adalékok Fiume történetéhez; Fiume régi kapitányairól I–II; Fiume első okkupácziója a francziák által I–VII; Fiume a jelen század elején; Fiume 1848. után; Királylátogatások Fiuméban; Fiume régi önkormányzata; Az egyházi nyelv kérdése a fiumei székesegyházban; Hogyan lettek a Batthyány grófok fiumei patricziusokká? I–III; Messer Matteo Mandracoli, korrajz a XVI. századból; Megkésett bucsuztató az 1599-iki pestis alkalmával elhunyt Ceccolini városi jegyző fölött; Az 1752-iki földrengésről.)
Miután még olaszra fordította dr. Thallóczy Lajos „Magyarország és Ragusa” czímű tanulmányát (megjelent a zárai Rassegna Dalmata tárczáiban, hat közleményben), egy nagyobbszabású tanulmányba fogott, mely Fiuménak az uszkok tengeri rablókkal való érintkezéseit tárgyalta. E tárgyról először olaszul irt egy értekezést a fiumei Club alpino évkönyvébe „Gli uscocchi nella storia di Fiume” czím alatt. E tanulmány azután az egykorú velenczei és osztrák tengermelléki történet belevonásával tetemesen kibővítve, 1890-ben a M. T. Akadémiában felolvastatott s aztán a „Századok”-ban, majd könyvalakban is megjelent (Fiume és az uszkokok, Budapest, Athenaeum 1891), azután pedig német átdolgozásban.
1896-ban Fiume kereskedelmének multjához járult hozzá egy jeles értekezésével Középkori kereskedelmünk Fiuméban czimen, valamint a Földrajzi Közleményekben Az Adriához vezető útjaink értekezésében a magyar tengerpart közlekedésének történetét adta. Fiuméból Budapestre helyezték át a II. ker. kir. főgimnáziumhoz, de csakhamar, Berghoffer halála után kinevezték a fiumi áll. főgimnázium igazgatójává.
Fiume közjogi történetének terén kiválóan három névvel találkozunk: Falk Miksával, Radich Ákossal és Botka Tivadarral. Falk Miksa az utolsó regnikoláris bizottság előadójaképen előterjesztett munkálatában fejti ki Magyarországnak Fiume birtoklására vonatkozó történeti jogát; Radich Ákos 1883-ban megjelent „Fiume közjogi helyzete” cimű munkájában időrendes előadásban, részletesen tárgyalja Fiume történetét Magyarországgal való egyesítése óta. Bottka Tivadar 1879-ben a Budapesti Szemlében foglalkozott Fiume közjogi kérdésével (A fiumei kérdés utolsó stádiumában).
Gonda Béla.
