b) Az illyr flóravidék.
456b) Az illyr flóravidék.
Fiume környéke hegyein feljebb haladván (Drenova, Grohovo, Kamenják, Plase) a növényzet szemlátomást megváltozik, a vidék erdősebb és másnemű növények tüntetik ki, mint a mediterrán partvidéket, de a növényzet másforma mint hazánk más vidékén. Ez az illyr flóravidék, mely hazánkban kiváltképen a horvát felvidéken meg a Karszt felsőbb tájain uralkodó. Növényzete inkább azzal a flórával egyező, a mely a Fekete-tenger mellékétől a Balkán meg a Kárpátok közt az Adria partmellékéig terjed. Erdeje leginkább bükkös és fenyves, a melegebb lejtőn tölgyes is, de a mi ezeket az erdőket belföldi erdeinktől megkülönbözteti, az, hogy olyan fák keverednek közéjök, a minőt kontinentalis erdeinkben hiába keresnénk. Ilyen a havasi aranyzápor (Cytisus alpinus Mill.), a tompalombú juhar, a Rhamnus Carniolica Kern., míg a Carpinus Duinensis, a mannakőrisfa, a szelid gesztenyefa itt jellemzők, de keletnek is tovább terjednek. Jellemző bokorfa az Amelanchier, Daphne laureola, Rosa repens, az R. livida, Berberis Aetnensis, Lonicera alpigena, L. reticulata, L. glutinosa, Ribes Fleischmanni. Néhol a Spiraea apró cserjéi is feltünők.
Helyenként más növényekből (Satureia Illyrica) cseplye is alakul, másutt Sesleria-gyep (S. tenuifolia, S. elongata) ketkezik. Egyéb jellemző növénye Dalmátián, Krajnán, Istrián és Görc vidékén kívül Herczegovinában, Boszniábón és Szerbiában uralkodó. Egyes mediterrán növény az illyr flórában magasra fölemelkedik (Polygata Nicaeensis, Paronychia Kapela, Asperula longiflora, Thlaspi praecox, Centaurea rupestris, C. sordida stb.) vagy a határt is jól túllépi, mint az Eryngium amethystinum Otocsacnál, a Marrubium candidissimum var canescens Korenicánál, a Tamus egész Zaláig stb. Magas liliomféle: Asphodelus albus, Veratrum album és V. nigrum, a kertben is diszlő Lamium Orvala, Calamintha grandiflora, Geranium silvaticum var. anadenium (glandulis pedunculorum nullis), sok szép érdekes hunyor, Calluna vulgaris, Gentiana praematura Borb. (S. solstitialis Wettst.), Omphalodes verna, Knautia Pannonica, Polygala Rossiana, Helleborus macranthus, Lilium Carniolicum stb., e vidék kitüntetője. De az illyr flóravidék Fiume határán sokkal tovább terjed, ugy hogy ezt most itt messzebbre nem követhetjük. Lásd előbb a második övet.
Fiume flórájának sok a jellemző nevezetessége, de bennszülött növénye (planta endemica) akár a Velebit lánczának is, alig van. A mediterrán növények egyenletesebben terjednek el, Fiume valamint a Velebit bércze se olyan zárt, hogy onnan a növényzet más felé is könnyen el nem terjedhetett volna. Igaz, hogy Fiume területéről sok új növényt ismertettek (Verbascum Fluminense Kern. = V. Chaixii X floccosum, Stipa eriocaulis Borb., Hieracium Fluminense Kern., Calendula sublanata Rchb., Rosa Haynaldiana Borb., Dianthus Liburnicus Bartl., Satureia Illyrica Host stb.), de ennek csak az a magyarázata, hogy Fiume flóráját a botanikusok korán megkedvelték, tanulmányozására időt szenteltek, de később ugyanazt a növényt a szomszéd vagy a mediterrán vidék távol eső vidékein is meglelték. Nevezetes mindenesetre a Cerinthe Smithiae Kern. Scoglio San Marco szigetkéjén Portoré mellett. Eleinte mint a szigetvilág endemismusa látszott, de ez a fű a Velebiten is terem. Fiume sajátja néhány olyan fajvegyülék is, melyet kiválóan erről a vidékről ismertettek, mint a Centaurea eudiversifolia, Borb. (C. alba X Jacea).
