II. A hullámok szintája 1–4 méterig.
II. A hullámok szintája 1–4 méterig.
E szintáj moszatokban igen gazdag. A kevert vizekben nőnek a zöld fonálmoszatok, az alámerült szirteket az olajzöld szinű bőrmoszatok lepik el, a parti sziklákon a barna szinűek és mélyebben a rózsa- és piros szinűek tenyésznek. A mélyebb rétegekben ugyancsak a szirteken a faalakulag elágazó Cystoseira fajok sürü erdőket alkotnak.
A felsőbb rétegek leginkább zöld szinű moszatainak jellemzőbb alakjai a következők:
Ulva lactuca L., – U. genuina (latissima Auctorum) Le Jol., igen széles levélalakjai, – U. Linza L., vékony, hegyes végü levelei.
Cutleria (Ulva) multifida Grev. kényes, olajzöld lapos telepei felső végük felé rendkivül elágaznak.
Cladophora, vékony, elágazó fonálmoszatok, u. m. Cl. prolifera Kütz., – mediterranea Hauck, – glomerata Kütz., – albida Kütz., – catenata (Ag.) Hauck, – cristallina Kütz., – glomerata Kütz.
Enteromorpha már emlitett szalagjai.
Vaucheria (Conferva) dichotoma Ag. és V. littorea Hoffm. Bang., sziklákon sötét zöld gyepet alkotnak.
Codium adhaerens Ag. elágazó fonalai kéreg alaku társas telepekben lépnek fel. – C. Bursa Ag. vékony fonalai zöld gömbalakú telepet képeznek. – C. tomentosum Stackh. vastag, hengeres dichotom elágazásu piszkoszöld fonalai a szirteken és a rakpartokon nőnek.
Chaetomorpha (Conferva) zöld szinü néha igen hosszú fonalai leginkább a kevert vizben lebegnek. Ch. aerea Kütz, – crassa Kütz., – chlorotica Kütz.
Acetabulari mediterranea Lamour, szine világoszöld, a 10 cm. hosszú nyélen 12 mm. átmérőjü korongot hord; kiterjedt gyepeket alkotva az alámerült sziklákon és sziklás tengertalajon, valódi dísze tengerpartunknak. A nép tengeri ibolyának hivja.
Zöldszinű, de mélyebb vizrétegekben élő moszatok: Flabellaria (Udotea) Desfontainii Lamour, nyeles és karélyos levélalakjaival; sötétzöld.
Halymeda tuna Lamour, Opunczia kaktuszhoz hasonló bőrnemű, törékeny telepei; sárgászöld.
Bryopsis muscota Ag. madártollhoz hasonló elágazásaival.
Anadyomene stellata Ag., sziklákon, ránczos, legyező alaku zöld lombjai.
Az olajzöldes vagy zöldesbarna szinü moszatok (Phaeophyceae) közül megemlitendők:
Fucus virsoides I. A., sziklákon és szirteken, közel az árapály határához mindenütt közönséges; kemény, bőrnemű.
Cystosira több évi bokor vagy faalaku telepei a sziklás talajon néhol sűrű bozótokat alkotnak: C. Montagnei I. Ag. és C. crinita Duby, füzfára emlékeztető telepei. – C. amentacea Bory, bokor alakjai. – C. corniculata Zanard. csuszó, ágasbogas telepei. – C. Hoppii Ag., törzse a lehullott ágaktól gyakran érdes, tüskés, telepe ilyenkor pálmafára emlékeztet. – C. abrotanifolia Ag., törzs nélkül, lapos elágazásokkal.
Sargassum linifolium Ag., és S. Hornschuchii Ag., mélyebb vizrétegekben; a 449nép, bogyókhoz hasonló léghólyagjai miatt, tengeri szőlőnek híja. Erős, scirokkális vihar leszakitja telepeit a sziklákról és a partra dobja.
Dictyota szennyes, olajzöld, széles, levélszerü telepek dichotom elágazással. D. dichotoma Lamour = Ulva dich. Huds. 1–2 cm. magas. – D. linaearis Ag., összekuszált dichotom ágai egy magasságig érnek. – D. fasciola Lamour, telepei kemények, bőrnemüek.
Padina Pavonia Gaillou = Zonaria Pavonia Kütz., kevésbbé mély sziklás tengerfenéken és szirteken társasan nő; a nép pávafarknak nevezi.
Dictiopteris (Fucus) polypoides Lamour., hosszu, levélalaku, főérrel biró dichotom szennyes olajzöld telepei.
Spharellaria scoparia Lyngb. a sziklákon 10–15 cm. magas, zöldesbarna rojtok alakjában.
Ectocarpus egyes apró fajai nagyobb moszatok (Gelidium, Cystoseira) felületén 1–30 mm. magas, olajsárga, olajzöld vagy szennyes barna bársonyszerü gyepségeket alkotnak; ilyenek: E. investiens Hauck, – monocarpus Kütz., – caespitulus Griff., – irregularis Kütz., – arctus Kütz. – A nagyobb E. fajok bolyhos fonalai a sziklákon 5–40 cm. magas rojtokat vagy vattaszerü telepeket alkotnak. Ilyenek: E. crinitus Carm., – siliculosus Kütz., – confervoides Le Jol., – granulosus Ag.
Cladostephus verticillatus Ag., egyenes dichotom ágai sürün apró levélörvekkel fedve; sziklákon.
Mosogloea Leveillei Menegh., sziklákon; olajzöld telepei husosak, elágazók.
Purctaria latifolia Grev. = 20 cm. h. tojásdad alaku, vékony levélforma, Ulva-ra emlékeztető ritkább telepei.
Stiaria attenuata Grev., olajzöldszinü, hengeres és belül üres szára és ágai vékonyodnak és fonálban végződnek.
Scytosiphon lomentarius, J. Ag., 10–25 cm. hosszu, izelt, olajzöldszinü fonalai a szirteken társas telepeket alkotnak.
Chorda Filum. Stackh. 10–30 cm. olajbarna szinü, nyálkás tapintatú, felül vékonyodó fonalak alakjában a. sziklákon nő.
Hydroclathrus (Ulva) sinuosus Zanard., olajzöld szinü magányos vagy társas hólyagalakban a sziklákon nő.
Lithoderna adriaticum Hauck, sziklákon és csigahéjakon szennyeszöld szinü kérget alkot.
Cutleria (Ulva) multifida Grev., olajzöld vagy olajbarna, kényes, lapos telepe felső részükben rendkivül finoman, de mindig egy sikban ágaznak el.
Zanardinia collaris Ag. = Spatoglossum flabelliforme Kütz., szirteken olajzöld szinű, felül sima, alul bolyhos, a lombalakú zuzmókra emlékeztető, vastag, bőrnemű telepeket alkot.
A hullámok szintájának legmélyebb vízrétegeitől lefelé pompáznak a rózsa, biborpiros és ibolyaszinü moszatok változatos alakjai. Ilyenek:
Porphyra laciniata Ag., Ulvához hasonló pirosbarnás (szárítva ibolya) szinü levélalakjai; nem gyakori.
Peysonellia squamaria Decne., Cystoseira törzseken barnavörös karélyos 4–8 cm. széles, harántcsikolt leveleket alkot.
Ehhez hasonló a P. (zonaria) rubra J. Ag., csigahéjakon is.
Monospora pedicellata Sol. 2– 5 cm. magas, rendkivül finoman elágazó pirosszinű telepei.
Wrangelia multifida J. Ag., mint az előbbi, örvös levélkékkel. – W. penicillata Ag., mint az előbbi, 5–20 cm. magas, rózsa- vagy pirosszinű.
Helminthora devaricata J. Ag. 10–20 cm. magas rózsaszinű, kétoldalt elágazó telep; az ágak elállók.
Scinaia (Ginannia Kütz.) fucellata Biv. 10 cm. magas, barnavörös szinű, villás elágazású rojtokat képez.
Antithamnion (Callithamnion Ag.) cruciatum Näg. rózsa- vagy biborpiros gyepet alkot.
Callithamnion gracilinum Harv., piros rojtjai. – C. lanceolatum Derb. 1–5 cm. magas, pirosszinü, lándzsaalakú levelet utánzó telepei felül villásan elágaznak; társasan nőnek.
Cronania attenuata J. Ag., barnavörös, 6 cm. magas telepeinek elágazási módja és alakja némileg az édesvizi Characeákra, egyes ágak az Equisetaceákra emlékeztetnek.
Ceramium diaphanum Roth., – rubrum Ag., – ciliatum Duel., sötétvörös, ecsetalakú, rendkivül vékony és villás elágazású társas telepei, melyek részint sziklákon, részint nagyobb algákon gyepeket alkotnak.
Spiridia filamentosa Harv., piros kóró alakjai.
Nemastoma dichotoma J. Ag. sötétvörös szinű, husos telepei; törzse hengeres, villás elágazásai összenyomottak.
450Halymenia Floresia rózsaszinű, szárnyasan hasogatott levélalakjai.
Gigartina húsos vagy rugalmas, nagyon elágazó, 5–20 cm. magas. Különböző szinű telepei: G. acicularis Lamour, kékes-piros, – G. Teedii Lamour, – biborpirostól egész szennyes-zöldig.
Plocamium coccineum Lyngb., karminpiros telepei, kétszer szárnyalt ágképletekkel.
Gymnogongrus furcellatus Kütz., barnás-zöld szinű gyepeket alkot.
Chrysymenia uvaria J. Ag., szőllőfürthöz hasonló; ágain sötétpiros hólyagokkal.
Gracilaria (Sphaerococcus) confervoides Grev., – G. compressa Grev., – G. dura J. Ag., – G. armata J. Ag., bokoralakú, elágazó, sötétvörös, húsos telepei.
Hypnaea musciformis Lamour, mohokra emlékeztető sárgás vagy barnavörös telepei.
Gelidium capillaceum Kütz., barnavörös szárnyalt ágai, – G. corneum hypnoides Kütz., piros, mohalakú telepei, – G. crinale J. Ag., barnavörös gyepségeket alkotó telepei, – G. lat. hystrix Born..= Echinocaulon hispidum Kütz., szára rövid hengeres, széles, apró, sürű, érdes szőralakú ágacskákkal fedett ágai összenyomottak.
Laurencia, sárga, halvány- és sötétpiros, húsos, fürtalakú elágazásai: L. obtusa Lamour, – papillosa Grev., – pinnatifida Lamour, – dasyphylla Grev., – Tennissima Ag.
Alsidium corallium Ag., előbb húsos, később kemény vörös elágazó telepei.
Digenea simplex Ag., = Wulfeni Kütz., sürűn szőrökkel fedett, ecsetekhez hasonló ágaival.
Polysiphonia számos fajai. A biborpiros, barna- vagy ibolyaszinű telep hosszú izelt fonalas szárból áll és elálló, váltakozó alakú ágakkal bir.
Corallina officinalis L., szárnyalt első- és másodrangú, gyakran a rovarok csápjaihoz hasonló ágainak tömege 2–10 cm. magas gyepet alkot; rózsaszinű; sziklákon nő.
C. rubens L. = Jania rubens Lamour, rózsaszinű, villás elágazású izelt telepei sziklákon, de még inkább nagyobb moszatokon (Cystoseira) 5 cm. Magas gömb- vagy tojásdadalakú tömegeket alkotnak.
