A tenger növényvilága. Írta Matisz János, átnézte Borbás Vincze
446A tenger növényvilága.
Írta Matisz János, átnézte Borbás Vincze
Írta Matisz János, átnézte Borbás Vincze
A tengeri növények legnagyobbrészt moszatok (Algae) azaz, chlorophyllal biró telepes növények. Kivételt képeznek a Zostera-fajok, melyek a Najádeák családjához tartoznak és virágos egyszikű növények. Ezek csekély mélységben, leginkább iszapos vagy agyagos talajon nőnek, hosszú tövük csúszó, leveleik hosszúak, vonalasak; nyáron viritanak. Néhol nagy kiterjedésű tengeralatti rétegeket alkotnak, igy Fiume mellett a szusáki part mentén, a „Bagno al Lido” előtt, a cirkveniczai kikötőben és másutt. A nép „tengeri fű” (crino vegetale) néven ismeri.
A tengeri fűnek két faját ismerjük: Zostera marina L. és Z. angustifolia Horneman.
A tengeri moszatok kicsiny és nagyobb fajai az ár-apály határain a hullámok szintájában és a hullám alatti szintájban, majd a szirteken és sziklákon, némelyek nagyobb moszatokon nőnek. Alakjuk változó: a szirteken apró foltok vagy kéreg alakjában lépnek fel, vagy hosszú vékony fonálalakúak, vagy rojtalakúak, majd összekuszált fonalaik gömbölyded, belül üres telepeket alkotnak, majd laposak, lombalakúak, majd kemények, bőrneműek, levelekhez hasonló képletekhez hasonlitanak, itt bokor, ott elágazó fácska alakot vesznek fel, sőt vannak kemény, mésztartalmú moszatok, májmohokra emlékeztető lapos lombalakok vagy czifra dudoros mészkőkavicsokhoz hasonlóak.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a moszatok – a kovahártyás Diatomák kivételével – nagyobb mélységekben nincsenek, mi azon biologiai okra vezethető vissza, hogy ezen chlorophyllt tartalmazó növények élete a homály szintájaiban elegendő éltető napsugár nélkül nem létezik és azért csak kevésbé mély tengertalajon kell keresnünk azon buja tengeralatti növényzetet, melyet a különböző moszatok alkotnak. Csupán csak a parányi Diatomák azok, melyeket homokos, iszapos, sőt a legmélyebb agyagos tengertalajon is bőven találhatunk.
A Diatomák, ezek az apró, leginkább mikroszkopikus egysejtű kovahártyás moszatok a Quarneróban bőven fordulnak elő: a hullámok szintájától kezdve, egész a legmélyebb vizrétegekig bőven fordulnak elő, sőt olyan nemek és fajok is, minőket eddig egyebütt nem sikerült találni. Diatomáknak közel 50 neme k. b. másfélszáz fajjal ismeretes.
Jellemző, hogy a moszatok szine helyhez van kötve, a mennyiben a fűzöld és barnás fajok a felmerülő partnak és a kevert viznek lakói, az olajzöldek a legnagyobb ár-apály határán és a hullámok szintájában nőnek, a rózsaszinüek, a pirosak a mélyebb vizrétegeket kedvelik.
E műben nem lehet czélunk valamennyi, a Quarnero és a magyar-horvát tengerpartmenti vizeinkben előforduló moszatokat felsorolni, mely moszatok 447azonosak az adriai tenger északi részében előforduló moszatokkal; inkább csak a nemek felsorolása és a jellemző fajok felemlitésére fogunk szoritkozni* és a melyeket e sorok irója személyesen gyüjtött.
Irodalom: Lorenz J. R. Physikalische Verhältnisse und Vertheilung der Organismen im Quarnerischen Holfe, Wien, 1863.
Kützing F. T. Diagnosen und Bemerkungen zu neuen kritischen Algen. (B. Z.) Berlin. 1847.
Kützing F. T. Species Algarum. Lipsiae 1849.
Hauck F. Meeresalgen Deutschlands und Oesterreichs Liepzig, 1885.
Naccari F. L. Algologia adriatica. Bologna, 1828.
Zanardini G. Synopsis algarum in mare adriatico huiusque collectarum. Taurini, 1841.
Zanardini G. Iconographia phycologica adriatica. Venezia, 1860–1876.
Agardh J. Algae maris mediterranei et adriatici. Paris, 1842.
Agardh J. Species, genera et ordines Algarum. Lundae, 1848–76.
Berthold G. Publikácziói (Mitthl. Zool. Station.) Neapel, 1880–81–82.
Ardissone F. Phycologia mediterranea I. Varese, 1883.
Hauck F. Verzeichniss der im Golfe von Triest gesammelten Meeresa gen. Wien, 1875–77.
Meneghini G. Alghe italiane e dalmatiche, (5 fasc.) Padova, 1843.
Továbbá egyes szerzőktől számos monografia.
I. Partfeletti és felmerülő parti szintáj.
II. A hullámok szintája 1–4 méterig.
III. Hullámalatti szintáj 4–20 méterig.
IV. Félhomály szintája: 20–25 m.
V. A homály szintája.
