Mátyás király terve.
Mátyás király terve.
Ez az ostromzár még Hunyady Mátyás idejében kezdődött. A nagy király az ő mindent átfogó merész terveiben a magyar tengerészet érdekeiről sem feledkezett meg. Úgy látszik, Dalmáczia visszaszerzésének tervével is foglalkozott. Legalább a velenczeiek ezzel gyanusították, midőn Veglia szigetét Frangepán Jánostól elvette és hadai által megszállatta. Mivel azonban Mátyás egész politikája inkább nyugat felé gravitált, uralkodása vége felé elfordúlt e tervtől és a tovább nyugatra eső Fiume és Trieszt felé vetette tekintetét, mely kikötőket több izben el is próbálta venni III. Frigyestől. Az 1849-iki béketárgyalások alkalmával (a milanoi udvar értesülése szerint) arról volt szó, hogy Miksa, mihelyest a császári trónt elfoglalja, a Mátyás által megszállva tartott osztrák tartományokért cserébe Magyarországnak engedi át Fiume és Trieszt városokat. Az alku, mint Fraknói Vilmos irja „Mátyás király” cz. művében (308., 378., 385. l.) csak Frigyes császár makacs ellenszegülésén múlt. Mátyás halála után azonban senki sem gondolt többé az ország tengerészeti érdekeivel. A horvát Karszt úttalan volta és nehezen járhatósága ezután jó ideig valóságos szerencséje volt a tengerparti városoknak, melyeknek épp e természetes bástya volt fő védelmük a törökök támadásai ellen. Zeng, Buccari, Portoré, Fiume ennek köszönhették megmaradásukat. Utak építésére ekkor senki sem gondolt; hisz még a meglevő ösvényeket is inkább hozzáférhetetlenekké kellett volna tenni a török hadak és ostromló szerek számára.
