Szusák és Tersatto.
Szusák és Tersatto.
A Fiumara balpartján, a Tersatto-hegy és a tengerpart közt terül el Szusák horvát várus, a hová Fiuméból vashíd vezet át. Tersattóval egy 333politikai községet képez; a horvát hivatalos helységnévtárban Trsat na Sušaku néven szerepel. Községi kötelékébe tartozik még Podvezsicza, Draga a Draga-völgyben; Kostrena Sv.-Lucija és Barbara a kostrenai parton. Tersattoból mint anyaközségből fejlődött; ma azonban Szusák a fiumei kikötő hatása és a helyszűke miatt ideköltöző fiumeiek által tekintélyes külsejű várossá nőtt. A várost több új utcza vágja át, melyek közt a fő-utcza modern háromemeletes házaival meglepő haladás benyomását kelti. A Fiumara partját hasonló díszes házsor szegi be, melynek élén, a hídfőnél Baccich Henrik szusáki polgármester háza emelkedik. A városka épületei közt kiválik az 1895-ben épült horvát gimnázium, mely a Tersatto oldalában, a város házai fölött domináló magasságban áll. Több uj fiumei ipartelep az alkalmas telek hiánya miatt kénytelen volt szintén Szusákon helyet keresni.
Szusák. – A főutca.
(Saját felvételünk.)
Ezek közé tartozik a Barcich- és Simonich-féle bőrgyár, melyről már Fiume iparánál szóltunk; a Pfau és társa cognacgyára, mely czég tulajdonosai a cs. és kir. udvari destilleuri czimet nyerték. A gyártelep a tenger közelében 334nagy területen fekszik és számos épületből áll. E czég gyártja az Európa szerte ismertes Quarneró-brandit mint különlegességet. Számos kiállitáson elsőrendü kitüntetést nyert és Európa majdnem minden nagy városában van fióküzlete. Az 1874-iki fiumei dalárünnep alkalmával e czég gyárának egyik nagy helyiségében több száz dalárt vendégelt meg, mely alkalommal József főherczeg és gróf Batthyány Lajos kormányzó is megtekintették a gyárat. 1895 április havában Dániel Ernő keresk. miniszter látogatta meg a czég telepét. A czég gyártmányait az udvarhoz is szállitja. A nagy kiterjedésü gyártelep mintaszerüen van berendezve, a munkásoknak és munkásnőknek egész tömegét foglalkoztatja.
A Fiumara hídjának szusaki fejétől vonul a Recsina völgyének a Lujza-út, ugyancsak a hídfőtől balra, a Lujza-út szomszédságában kezdődik az a lépcsős út, melyen a tersattoi búcsujáró templomhoz és a várba juthatunk.
Lépcsőfeljárat a Tersatton.
(Eredeti rajz.)
Négy-négy lépcsős szakaszokban haladunk fölfelé összesen mintegy 500 lépcsőn. A feljárat oldalán, a kertek sövényének lombjaitól beárnyékolva, kis oltárok állanak a Szűz-Mária képével; előtte többnyire az örök lámpa. A mint fölebb és fölebb haladunk a lépcsőkön, megnyílik előttünk a legremekebb tájképek egyike: balkézről a Recsina völgye vakító sziklafalaival, a tersattoi várdomb, árván lézengő egyes tölgyfáival, terrasszos kertjeivel, melyek alatt fehér kígyóként kanyarog a Lujza-út, elhaladva a papírgyár mellett, melynek feltornyosuló épületei visszatükröződnek a Recsina sötét vizében. Jobbról fokról fokra kibontakozik a tenger a gyéren álló fák között; míg fölérve arra a pontra, a hol a Szusákról fölkanyarodó kocsiút szeli a lépcsőjáratot, az egész fiumei öböl kitárul szemünk előtt, Veglia szigettől Chersoig és az isztriai fokig; látjuk Abbázia nyaralóit s mintegy lábunk alatt Fiume városát és a kikötőket. Valamint magát Fiume városát legszebben a Kálvária-hegyről láthatjuk, a kikötők a Tersatto derekáról nézve nyujtanak legvilágosabb képet a teljes áttekintést kivánó szemlélőnek.
A hegy tetején áll a tersattoi híres kegyhely, Szűz Máriának, a tengerészek védőanyjának (Madonna del Mare) temploma. A kéthajós templom építési modora régi eredetre mutat, de alakja bizonyára változott az idők folyamán eszközölt javítások alatt, még pedig nem formai előnyére. A legenda szerint ugyanazon a helyen épült ez a templom, a hol valaha rövid ideig Szűz Mária názáreti háza állott. E legenda varázsa hívja a Madonna oltárához az útnak induló vagy a visszatért tengerészeket és itthon várakozó családtagjaikat.
A veszedelemből megmenekült hajók kapitányai fogadalmi képpel rójják le csodálatos megszabadulásokért hálájukat. E fogadalmi képek, melyek rendesen a hullámokkal küzdő hajók másai, seregestül függnek már a templom falain, s érdekes, bár művészetileg nagyobbára értéktelen gyűjteményt képeznek. A romlással fenyegetett hajók között már egy magyar gőzös, az Adriának „Rákóczi” hajója is ott függ a fogadalmi képek sorában, 335annak emlékére, hogy néhány évvel ezelőtt az angol vizeken csodálatos módon menekült a végromlással fenyegető veszedelemtől.
Szűz Mária názáreti házát a legenda szerint 1291. május 20-án éjjel ide hozták az angyalok a szaraczénok elöl. Több mint három évig állott itt a ház, midőn 1294. deczember 10-én éjjel nagy világosság támadt s az angyalok hirtelen átvitték a házat a tengeren Lorettoba, hol ma is kegyeletes tisztelet tárgya. A tersattoiaknak igen nagy szomoruságot okozott a házikó eltünése, miért is II. Orbán pápa a Tersattoban akkor már letelepedett ferenczrendi barátoknak egy Mária-képet ajándékozott, melyet a hagyomány szerint Lukács evangelista festett volna. Ez az a Mária-kép, melynek hajlékául később a Frangepánok a mai templomot építették. 1709-ben a pápa két aranykoronával ajándékozta meg a templomot, melyek egyike a szűz anya, a másik a kis Jézus fején van.
A templomban a Frangepán-család tersattoi ágának több tagja van eltemetve. A Frangepánok ősi birtokosai voltak Tersattonak, melynek tulajdonában IV. Béla is megerősítette őket; de a tersattoi ágat az 1471-ben meghalt Frangepán Bertalantól származtatják. Kihalt a Bécsujhelyen kivégzett Ferencz Kristófban.
A tersattói vár.
(saját felvételünk.)
A Frangepánok vára nem messze a templomtól, a Recsina völgyre néző fokon épült; egyes ép részei, körfalai, bástyái, a míg festőileg koronázzák a tengerre néző ormot, érdekes látni valót nyujtanak a történeti emlékek kedvelőinek és a turistáknak. Ferencz Kristóf halálakor, konfiskálás utján Tersatto visszaszállt a koronára, s nemsokára ez is osztrák kézre jutott, mint sok más magyar birtok, melynek tulajdonosai elestek, kivégeztettek, vagy kénytelenek voltak idegen földre bujdosni. A vár jelenleg a Nugent grófoké. Érdekes az udvara, szöglettornyaival és kerektornyával, mely merészen áll őrt a szakadék fölött, benne csinos kis muzeum, melynek gyűjteményei közt értékesek az etruszk domborművek és a római szobrok; érdekes továbbá a vártemplom, a Nugent-család mauzoleuma, az udvaron I. Napoleon egy diadaloszlopa, tetején a franczia sassal, mely a marengoi győzelem diadaloszlopa volt s a Nugentek tulajdonába került. Mutatják a régi várbörtönöket is, melyekben a fiumeiekkel többször újjat húzott tersattoi kapitányok őrizték foglyaikat, s melyről, mint általában a régi várakról, azt tartják, hogy földalatti úton a Recsina völgyével közlekedett.
A község házai a vár és a templom körül félkörben állanak, egymástól olajfás és szőllős kertektől elválasztva. A hegy keleti oldalán húzódik a 336szép zöld, termékeny Draga-völgy, melyet a vasútvonal vág hosszában, hogy azután a tersattoi hegyet megkerűlve, Szusákon át Fiuméba érjen. A vasút vonalának két oldalán húzódik Draga helység egyetlen hosszú házsora. Lakosai élénk összeköttetésben vannak Fiuméval, itt értékesítik kertjük terményeit, maguk és családtagjaik a fiumei kikötőben és a gyárakban találnak állandó foglalkozást.
A tengerpart mentén, Szusák községi kötelékében találjuk a kis Martinschizzát, a hasonló nevű öböl mellett, egy forráspataktól öntözött szakadék fölött. Közvetlenűl az öböl fejénél van a veszteglő-intézet, melynek berendezéséről a Fiume egészségügyét ismertető fejezet szólt. A külvilágtól a természet által elzárt csöndes völgyszakadék alkalmas mélységű öblével mintegy predesztinálva van egy ilyen intézet helyének. Ujabb időben szerencsére nem volt lakója; utólján a kolerajárvány alkalmával használták; az ázsiai pestis elleni óvóintézkedések azonban újra előtérbe hozták jelentőségét.
Martinschizzán túl egészen a buccarii öböl bejáratáig egyhangú, kopár a tengerparton emelkedő aránylag alacsony hegysor; maga a háttér a Draga-völgyet kisérő alig 300 méternyi magas, apró kúpokkal hullámozott fensík sem érdekesebb. A partvonalon van a pár házból álló Zurkovo, hol a fiumei kikötő épitéséhez szükséges kőanyag egy részét fejtik, fölebb Zuknicza, a templommal biró Kostrena Sv. Lucija, Rozsmaniczi, Dujmicsi, Maracsicsi apró helységek, végül Kostrena Sv. Barbara s a hozzá tartozó Urinj, Szojcsi, Marunics, valamennyi Szusák községi kötelékében.
Részlet a szusáki tengerpartról.
(Saját felvételünk.)
A Szercsicza-fokhoz érve, szemben Portoréval, eljutottunk a Buccari-öböl bejáratához. A kép egyszerre megváltozik. A vakitó szürkés-fehér sziklaszin uralkodó marad ugyan, de az öböl bizarr alakúlata, a meredek lejtőn zöldelő kertek, a köztük vakmerően kanyargó utak egyik részen Portoré várkastélyának tömegépületével, a másik oldalon a remek fekvésü kis Buccari város: a természet és a munkás emberi kéz hatalmas alkotásainak egyesűlése, megragadó hatással van az emberi képzeletre.
