A karszt-lejtő és a tengerpart állatvilága. Írta Matisz János. Felülvizsgálta Szterényi Hugó
401A karszt-lejtő és a tengerpart állatvilága.
Írta Matisz János. Felülvizsgálta Szterényi Hugó
Írta Matisz János. Felülvizsgálta Szterényi Hugó
Ennek a vidéknek faunája részben mediterrán, a mennyiben itt hazánk állataitól különböző állatfajok élnek, részben pedig középeurópai, mert olyan állatokban is bővelkedik, melyek hazánk belsejében is otthonosak.
Érdekes annak megfigyelése, hogy az állatok miképen alkalmazkodnak a délibb lejtő sziklás talajához, a mennyiben erdei állatok faodvak vagy önásta földüregek helyett természetes sziklaüregekben, kőhalmazok által alkotott üregekben és sziklahasadékokban ütik fel tanyájukat, mint a vadmacska, borz, menyétek, nyúl, csuvik stb.
Emlősök.
Az emlősök, mind a vad, mind a házi emlős állatok az erdőséggel borított fensíkon és a felső lejtőn, továbbá a termékeny völgyekben számosabbak és nagyobbak. (Egyes emlősökre és madarakra nézve, a részletes adatokat ezen sorok irója különösen Mozog István tanár, neves vadász szives közlésének köszöni.)
A denevérek közül leggyakoribb a Vesperugo soretinus K. és Bl., – V. Kuhlii Natt., – Vespertilio murinus Schr.; kevésbbé gyakori a Plecotus auritus Blas. és a Rhinolophus Hippossideros Blas.
Rovarevők: A vakondok – Talpa europaea L., a sündisznó – Erinaceus europaeus L., a. cziczkányok: Sorex vulgaris L., S fodiens Blas.
Ragadozók: A róka – Canis vulpes L., mindenütt gyakori; a farkas – C. Lupus L., télen a Padezse erdőből lehúzódik egészen a grobniki mezőre. – A vadmacska Felis catus L., erdőkben és sziklás helyeken egyaránt, Fiume közvetlen környékén is sziklaodukban tanyázik. – Menyétek közül gyakori a Mustela Martes Briss., M. Foina Briss., – M. putorius K. és Bl., M. vulgaris K. és Bl. Szigorubb télen a vadászok Portorč környékén látták a czobolyt a M. zibellina és két izben a hermelint M. Erminea Schr.
A barna medve – Ursus arctos L. – két válfaja, a felső erdőségekben a kis termetű, a közép- és az alsó lejtőn a nagy medve; ez utóbbit gyakrabban látni a Klana-erdőben, Kamenjakon és a Trstenik-hegyen.
A borz mindenütt gyakori, közel Fiuméhoz már a Batthyány-hegyen is, Portorč környékén stb., a sziklahasadékokban üti fel tanyáját, kiásva belőlük a vörös agyagföldet.
A rágcsálók közül mindenütt gyakori az egér – Mus musculus L., – a kisebb patkány – M. rattus L., mely a csatornákban bujdosik, – a nagyobb vándorpatkány – M. decumanus Pall. valódi csapása a fiumei raktáraknak és a hajóknak. – A Recsina-völgyben némely helyen gyakori a poczok: Arvicola arvalis Bl. és A. amphibius Bl. A felső erdős talajon él a 402mezei nyúl – Lepus timidus L., a köves mezőkön pedig ennek egy változata, a mennyiben feltünően nagy a feje és a melyet nagyfejű hegyi nyúlnak: L. timidus var. macrocephalus nevezhetünk. Ez utóbbinak húsa sokkal izletesebb.
A mókusfélék közül az erdőkben gyakoriak: a mókus – Sciurus vulgaris L., a mogyoró-pele Myoxus avellanarius L. – és az erdei pele M. glis L., mely utóbbit a hegyi lakók „puh” néven ismerik és télen, szükség esetén, az odvas fákból kiszedik, kályha mellett téli álmából felébresztik s azután megsütik.
Ugyancsak az erdővel borított helyeken gyakori az őz – Cervus capreolus L., a szarvas ellenben Fiume környékén nem fordul elő.
Házi állatok közül említendők: a kis termetű, de biztos lépésű lovak, ellenben az egykor gyakori szamarakat és öszvéreket nem látni többé. – A közép és alsó lejtőn legelnek az apró termetű tehenek és a juhok, mely utóbbiak lassankint hozzászoknak a sziklás, hegyi otthonukhoz, míg meghonosodásuk kezdetén gyakran eltörték lábaikat. – A kecskéket a horvát kormány körülbelül tíz évvel ezelőtt irgalom nélkül kipusztíttatta, minthogy a fiatal facsemetéket leették és minden befásítási kisérletet meghiúsítottak. Egyes jobbmódú gazdák inkább saját házi használatukra, mint eladás czéljából, sertéseket is tenyésztenek.
Madarak.
A Karszt déli lejtőjén és a tengerpart mentén előforduló madarakat állandó, átvonuló és tengeri madarak csoportjára osztjuk.
Állandó madarak azok, melyek e vidéken vagy fészkelnek, vagy huzamosabb ideig tartózkodnak. Ezek a következők:
Ragadozók: Fakó keselyű (Gyps fulvus Gm.); megfigyelték Cherso-szigetén, a „Diruppo di Smergo” hasadék tájékán, továbbá Zengtől délre egy szamárdögön látták lakmározni. Az 1897. évi január és február hónapokban Fülöp orleansi herczeg Fiuméban való tartózkodása alatt a Szt. György felé lehuzódó csatornában és a sziget partjain a számos tengeri madár között 7 darab óriási példány fakó keselyüt lőtt. – A vércsék fajai (Cerchneis, Erythopus, Hypotriorchis). – Az ölyüded sólyom (Falco subbuteo L.). Héja (Astur palumbarius L.). – Karvaly (Accipiter nisus L.). – Réti sas (Haliaetus albicilla L.) aquila di mare, Cherso-szigetén és az átellenes horvát partokon és szigeteken. – Nagy suholy (Bubo maximus Gibb.). – Csuvik (Athene noctua Retz.). – Erdei bagoly (Syrmium aluco L.). – Lángbagoly (S. flammea L.).
Kúszók: Harkályok a fensík nagy erdeiben gyakoriak, Fiume területén azonban csak a Picus medius L., a P. minor L. és a Picoides tridactylus L. fordul elő.
Búbos banka (Upupa epops L.) gyakori. Lappantyú (Caprimulgus europaeus L.)., havasi fölleng (Cypselus melba L.), rondone di mare, kőfali fölleng (C. apus L.). Jégmadár (Alcedo ispida L.), a melyet a tengerparti nép „Martin pescatore”-nak hív, a tengerparton télen gyakrabban látható. Kakuk (Cuculus canorus L.) gyakori.
Éneklők: Füstös fecske (Hirundo rustica L.), házi fecske (H. urbica L.).
Holló (Corvus corax L.), a tengerparton függőleges sziklafalakba építi fészkét, onnan halászatra rándul ki és tengeri madár módjára folytatja életmódját.
Szarka (Pica caudata Boie), elég gyakori.
Cserszajkó (Garrulus glaudarius L.), bőven.
Mogyorótörő (Nucifraga caryocatactes L.), mindenütt gyakori.
A gébicsek (Lanius, Linné), összes fajai úgy a lejtőn, mint Fiume területén gyakoriak.
A gyászos czinke (Poecile lugubris Natt.), a szén- és a kék czinke (Parus maior L., P. coeruleus L.), a téli hónapokban bőven fordulnak elő.
Hipolais olivetorum Str., „il beccafico” Fiume területén a kertekben, szőllőkben, olajfaberkekben gyakori.
403A nádi zenér (Locustella luscinioides Sav.), a grobniki tó és egyéb pocsogó környékén tartózkodik.
Melizophilus provincialis Gm., tengerparti ligetekben (olasz zenér).
Pyrophthalma melanocephala Gm., mint az előbbi.
Barátka zenér (Sylvia atricapilla L.) és a kerti zenér (S. hortensis auctorum), mindenütt.
Fekete rigó (Merula vulgaris Leach), az erdőkben.
Fenyves rigó és léprigó (Turdus pilaris. L.), egész télen át bőven és T. viscivorus L., télen-nyáron gyakori.
Kék rigó (Monticola cyanea L.) „passera solitaria” a Recsina-völgyben, Martinschizzán közönséges; faodukban vagy sziklahasadékokban és üregekben fészkel.
Szirti rigó (M. saxatilis) szintén állandó madár; a sziklahasadékokban fészkel; Martinschizzán láttuk.
Saxicola oenanthe L., a nép „culbianco”-ja, Fiume területén, S. Catterinatól kezdve fölfelé az egyik szikláról a másikra repdes.
Troglodytes parvulus Koch., kőhalmazok között bujkál.
A pintyek (Fringilla L.), legnagyobb része télen-nyáron gyakran látható kevés faj kivételével, a melyek télen dél felé vándorolnak.
A tengerparti kenderike (Linaria rufescens Schl. és Bp.), némely években gyakori, sőt nyáron át fészkel, míg ellenben más években elvonul erről a vidékről. A kisebb éneklő madarak itt tartózkodásának viszonyai és körülményei azonban még alapos megfigyelést és tanulmányozást követelnek.
Galambok: Szirti galamb (Columba livia L.), meredek tengerpart sziklahasadékaiban és oduiban fészkel. (Legközelebb Fiuméhoz: a martinschizzai öböl nyugati oldalán.)
Örvös galamb (C. palumbus L.), a lejtőn kevésbbé gyakori.
Gerlicze (Turtur auritus Ray.), Maxer fiumei vadász állítása szerint Cherso-szigetén vadon él.
Tyúkok: Süket fajd. (Tetrao urogallus L.), Klana, Padezsa, Zgornisko erdeiben, Trstenik-hegyen.
Szirti fogoly (Perdix saxatilis M. és W.).
Ez a Karsztra jellemző, gyakori madár Fiume környékén már-már kivesző félben volt, azonban a fiumei vadász-egylet tenyésztése folytán már annyira megszaporodott, hogy a város fölötti S. Catterinától és a papirgyár mögötti hegyektől kezdve egész a grobniki mezőn túlig gyakori lett; közönséges Buccari körül is, Zeng környékén stb., valamint az osztrák lejtőn.
A gázlók a Karszt-vidéken csakis őszszel és tavaszszal láthatók, a mikor átvonulnak és csak kevesen maradnak meg egész télen át; ilyenek: Haematopus ostralegus L., melyet a tergerparti nép „beccaccia di mare” tengeri szalonka néven ismer; Martinschizzán, Zurkovón, Czirkveniczában télen többször láttuk, sőt e sorok irója élő példányokat is kapott.
Bibicz (Vanellus cristatus L.), a tengerparton elég gyakori.
Szárcsa (Fulica atra L.), a grobniki tóban és sekély tengeröblökben is egész télen át tartózkodik.
Erdei szalonka (Scolopax rusticola L.), októberben az első nagyobb bóra széllel érkezik meg és állandó egész márcziusig. Főfészkei a lopáczai nedves erdők és más völgymedenczék.
A kis gyepi szalonka (Gallinago gallinulla L.), Mozog tanár állítása szerint május és junius hónapokban a klanai fennsík rétségén végig csörgedező ér mentén tartózkodik.
Az úszók legnagyobb része csak átvonul e vidéken, a közönséges vadrucza kivételével, mely pl. a grobniki tóban és a vidék egyéb kisebb pocsogóiban nyáron át is található.
Számos úszómadár pedig közvetlen a tenger mellett tartózkodik vagy állandóan, vagy csak télen át; ezek a tulajdonképeni tengeri madarak.
Tengeri madarak. Az úszók e vidéken, a hol nagyobb kiterjedésű tavak és lápok nincsenek, kevés számmal tartózkodnak; a belföldi úszómadarak csak őszszel és tavaszszal fordulnak meg, midőn délnek és visszafelé 404átvonulnak. A tengerhez csak kevesen tudnak alkalmazkodni. Az állandó úszómadarak legtöbbje éppen ezért tulajdonképen mind tengeri madár. Tengerünkben és csatornáiban az elhagyott partokon és szigeteken a következő fajok fordulnak elő:
Sirályok: Larus canus L. és L. argentatus var. Michahellesi Brüch., gyakoriak egész éven át. – L. marinus L., – L. ridibundus L., – L. melanocephalus Natt. és L. minutus Pall., ritkábbak.
Rissa tridactyla. L., nem gyakori.
Lestris catarrhactes L., és L. parasitica L. nem gyakoriak és itt leginkább a téli hónapokban tartózkodnak.
Sterna fluviatilis Naum., – S. minuta L., gyakoribbak és fészket raknak, ellenben a S. nigra = Hyrochelidon nigra Boie., ritkább és nem fészkel.
Buvárok: Mergus merganser L., – M. serrator L., – M. albellus L., elég gyakoriak. Az apró vöcsök, tuffettino (Podiceps minor L.), télen gyakoribb.
Carbo cormoranus M. és W. (marangone) és C. pygmaeus Pall., gyakoriak.
Phalacrocorax graculus. Leach. – Bóbitás kormoránt, Fülöp orleansi herczeg 1897. január 27-én és 30-án egy-egy példányt lőtt.
Colymbus septentrionalis L., különösen fiatalok, főleg télen elég gyakoriak. (1896. márczius 25-én Matisz tanár két szép példányt kapott a közeli horvát tengerpartról.)
C. glacialis L., ritkább, fiatalokat csak a téli hónapokban láthatni. Fülöp orleansi hercze mind két fajból többet lőtt.
Vonuló madarak. A madárvonulás a magyar-horvát tengerpart végén nehezen figyelhető meg. A tengerészeti hatósággal egyetértve történtek lépések a végből, hogy a partmenti világító tornyok őrei a nekik évenként kétszer beküldött és az őszi és tavaszi madárvonulásra vonatkozó íveket kitöltsék. Engedelmeskedtek is a felsőbb hatóság rendeletének; de kitünt, hogy az íveket egy és ugyanazon kézirással töltötték ki, hogy az őrök alig tudnak irni, annál kevesebb természetrajzi ismeretük van; az ívek statisztikájának bemondása tehát csak találomra történt. – Az ellenőrzés nehéz és költséges, mert a „magyar-horvát” tengeri hajózási társulat menetrendje olyan, hogy ugyan az nap Fiuméba visszatérni nem lehet és Abbazia kivételével, mindenütt meg kell hálni.
Mindazáltal az észlelt megfigyelések alapján biztosan mondható, hogy tengerpart e a madárvonulásnak nem főútja, hanem csak a Balkán-félszigeten, másrészt az Apennin-félszigeten át menő főiránynak elágazása, a mely éppen Fiume környékén néptelen. Csak egy példát hozunk fel: a fogoly és a fürj Fiume területén nem vonul át, az osztrák területen már átvonul, és nyugatnak, tehát Olaszországnak tart; Zengnél a fogoly már sűrün vonul át Bosznián keresztül; Spalatóban tavaszszal és őszszel a fürjek már az étlapokon szerepelnek „Quaglie con polenta”.
Az e vidéken átvonuló madarak a kisebb rovarevő éneklők, a vadgalamb (Columba oenas L.), továbbá a gázlók, melyek közül gyakoriak:
Szürke daru (Grus cinereus Bechst.), – gólya (Ciconia alba Bechst.) kevés, – szürke gém (Ardea cinerea) kevés, – vörös gém (A. purpurea L.) gyakori, – kis kócsag (A. garzetta L.) kevés, – nagy kócsag (A. ergretta Bechst.) elvétve, – üstökös gém (A. ralloides Scop.) gyakrabban, – dobos gém (Botaurus stellaris L.) gyakran, – vizi tyúk (Rallus aquaticus L.) gyakori, – zöldlábú tyúk (Gallinulla chloropus L.) sokáig itt marad. – Numenius arquatus Cuv., Dubnón kettőt lőttek.
A szalonkák fajai. A tengerparton sürgölődnek: Totanus calidris L., – T. hypoleucus L., – T. fuscus L.
Tengeri bibicz (Tringa maritima Brün.), Ortygometra minuta K. és Bl., O. porzana Steph.
405Flamingó (Phoenicopterus antiquorum Temm.), állítólag két izben, igen kemény télen észlelték, de megjelenését mindazáltal kétségbe vonjuk.
Úszók közül vonulnak a következők: Szürke lúd (Anser cinereus Meyer) nagy számmal, – örvös lúd (A. torquatus Bech.) elég nagy számmal, – mezei lúd (A. arvensis Naum.) kevés, – kanálos rucza (Spatula clypeata L.) kevés. A többi ruczafajok mind kisebb-nagyobb számban, u. m.: Anas boschas L., – A. acuta L., – A. strepera L., – A. querquedula L., – A. crecca L., – A. penelope L., – Fuligula ferina L., – F. marila L., – F. cristata Leach. – Továbbá a gyászos rucza (Oidemia nigra L.).
Kétéletüek. Hüllők.
A fiumei m. kir. állami főgymnázium természetrajzi gyüjteménye alapján következőket ismerjük:
Békák: Leveli béka: Hyla arborea L. Ehető béka: Rana esculenta L., a fensík és a lejtő vizeiben. – Gyepi békák: Rana temporaria L., – R. arvalis L., – R. agilis Thomas, a réteken.
Vizi varangy: Pelobates fuscus Wagl., a grobniki, szkurinyei tóban és egyéb pocsogókban.
Szürke varangyos béka: Bufo vulgaris Laur.
Zöld varangy: B. viridis Laur.
Salamandrák: Salamadra maculosa Laur., mindenütt, különösen a lopaczai nedves erdőkben. – Molge cristata Laur. – Molge vulgaris L. – Molge alpestris Laur.
Teknősök. A görög teknős: Testudo graeca L., tengenpartunkon még nem fordul elő vadon, azonban kertekben szelidítve tartják és szaporítják.
Gyikok: Hemidactylus verruculatus Cuv., Fiume, némely régi, Andrássy-utczai háznak padlásán. – Notopholis nigropunctata Gen. – Lacerta viridis Daud., réteken gyakori, valamint L. viridis var. mento-coerulea Daud. is. – Podacris muralis Wagl., a legközönségesebb. – P. oxycephala Schl., gyakori. – Pseudopus apus L., Fiume környékén, ligetekben, kertekben gyakori. – Anguis fragilis L. Idem var. lineata L., mindenütt gyakoriak.
Kigyók: vizi sikló. Tropidonotus natrix Wagl. – Fekete sikló: T. n. var. minax Wagl. – Koczkás sikló: T. tessellatus Wagl. – Sárga sikló: Coluber flavescens Scop. – Nagy sikló: C. quadrilineatus Latr., 2 m. hosszúra nő. – C. Aesculapii Host. – Coronella laevis Laur. – Calopeltis leopardina Schreib. – Periops hippocrepis Wagl. – Zamesis viridiflavus Lacép. – Tarbophis vivax Schr. – Vipera berus L., a Karszt-lejtőn. – Vipera ammodytes Latr., az alsó völgymedenczékben.
Halak:
A Recsina-folyó és a Zvir-forrás pisztrángokban (Trutta fario L.), gazdag; kár, hogy a tudatlan hegyilakók mészszel mérgezik őket és hulláikat néha tömegesen kifogva, besózzák. Az ellenőrzés bajos, minthogy a Recsina-folyó partterülete részint Fiuméhoz, részint Horvátországhoz, részben pedig Ausztriához tartozik.
Rovarok.
Hymenopterák.
Dipterák.
Hemiptera. – Heteroptera.
Cicadok (Tücskök).
Neuropterák.
Orthopterák.
Pókok. Arachnoidea.
Arachnoidea.
