Hymenopterák.
Hymenopterák.
Fiume környéke más rovarnemekben is gazdag. A méhek közül csak az Apis ligusticát említjük, mely már itt egészen meghonosodott, noha sokkal gyérebben tartják, mint az Apis mellificát. Említést érdemel néhány délvidéki darázs, mely azonban sokkal kevesebb példányban fordul elő, mint északon. Tavaszszal a virágokon a Dasypoda-, Macropis- és Andrena-fajok igen sok ritka példányaival találkozunk. A vespa crabro fészkeit gyakran találjuk tölgyfák odvaiban, de a szabadban is; a háztetőkön a Vespa media, germanica és vulgaris fészkeit. A sok élősdi közt, melyek e fészkekbe lopóznak, kevésbbé ismeretes a Vellius. Igen sürűn találjuk a köveken a Palistes gallica fészkeit; ellenben jóval ritkább az Eumenes agyagból készült, tekealakú fészke.
A hangyák közül nincs semmi említésre méltó Fiume környékén.
Nagy számmal vannak azonban az Ichneumonidák. Lépten-nyomon találkozunk velük. Ellenben igen ritkák a szárnyatlan Pezomachus-fajok. A kis Braconidákat és Proctotrupidákat nem veszi észre a laikus, pedig ezek a sürgő-forgó állatok folyton hemzsegnek és keresik az alkalmas hernyót, melynek testébe befúrhatják tojásaikat. A hernyó rögtön megérzi a szúrást és fölvetve fejét, nyálával igyekszik a sebet betömni. Az erdész és a kerti gazda szereti ezeket a kis állatkákat, mert buzgón pusztitják a hernyókat.
Kevésbbé szeretik az erdészek a szintoly kicsi Cynipidákat, melyeknek szurása a gubacsokat idézi elő. Gyakori a Cynips hungarica és Cynips caput medusae a tölgyfákon, a Rhoditis a rózsacserjéken. Károsak a Tenthredinidák, köztük a Lophyrus-fajták, melyek évről-évre sok pusztítást okoznak a növényzetben.
Az Uroceridák ritkák. Sires gigax némely esztendőben – valószinűleg az importált deszkák utján – előfordul.
Lepidopterák. (Lepkék.)
A lepkék Fiume környékén ritkábbak, mint az északi vidékeken. A közönséges középeurópai fajokhoz némely dalmáciai csatlakozik. Jellemző fajta alig van. Megemlítésre érdemes a Vanessa L. Album, Vanessa Xanthomelus, 413néhány Lycaena, Argynnis, Melitaea, Erebia. Gyakori a Satyrus, Pararge és Ephinephele. Ritka a Vanessa Antiopa; az Atalanta őszszel gyakran fordul elő, a legtöbb példány vörös szalagján állandóan fehér foltokat láttunk. Gyakoriak némely Sphinx-fajták, különösen a Sphinx Convolenti, melyeket estefelé erős illatú virágokon százával találhatunk. Az Acherontia Atropos sem ritka, különösen késő őszszel. Sphinx ligustrit és Pinastrit még nem láttunk. Deilephila Vespertilio csak egyetlen egy került kezünkbe; gyakoribb a Deilephila livornica, Celerio és Elpenor. A Sphinx Neerii némely évben nagy számmal repdes, két nemzedéke is van; az oleander-fák réme. A Bombyx sok ritka fajtája ismeretes itt, mint az Arctia, Psyche, Hepialus és Bombyx, sőt a Kis-Ázsiában és Görögországban honos Lasiocampa Otus is. A Saturnia pyri pompás példányokkal van képviselve s a Cossus Ligniperdával a mandolafák ellensége. Az éji lepkék közt főleg a Dalmáciában honosak fordulnak meg itt. A Geometrák aránylag csekély számmal vannak.
Cherso.
(Eredeti rajz)
A Microlepidopterák Fiume környékén kevéssé ismeretesek.
Az itteni lepkékről különben közlésre vár Pável, a magyar nemzeti muzeum preparátorának egy nagyobb munkája.
