Kertészet.
100Kertészet.
Ha valaki bejárja az esztergomi várhegy tereit, alig képzelheti, hogy ott a lehulló levél, a száraz avar ragyogó multat takar; hogy ott, a hol most kopár hegyoldakak, vízmosások éktelenítik a tájat, valamikor világhírű, az Ezeregy-éj meséibe illő kertek pompáztak, a melyekben a messze Kelet szerelmet lehelő lótosz virága és a nyugat tulipánjai, a granát és pálmafák árnyékaiban remek színpompájukkal gyönyörködtették Esztergom érsekeit; pedig a Krónikák sokat mesélnek Vitéz János esztergomi érsek tündérszép függőkertjeiről, melyek messze földön ritkították párjukat, s a melyeket minden idegen, a ki az érsek palotájában megfordult, bámulattal említ.
De abban az időben a vármegyében nemcsak a díszkertek, hanem a gyümölcsös kertek is nagyhírűek voltak. Tudjuk, hogy az érsekek Esztergomban magában is sok kertészt tartottak, a kik a kertészetet az érseki birtokokon is magas nivóra emelték, a hol a gyümölcsfélék legnemesebb fajait termelték. Az érsekek óriási költségekkel messze vidékekről hozattak mindenféle gyümölcsfajtát, a melyeket meghonosítottak és az egész országban elterjesztettek. Verancsics érseknek – a XVI. század második felében – Nagyölveden olyan híres gyümölcsöse volt, hogy onnan még Miksa király is több gyümölcsfacsemetét kér, mert, mint – az érsekhez írt levelében – írja: „olyanok még Bécsben sem kaphatók.” Pázmán érsek idejében az érsekség gazdasági kertjeiben a sáfránt is termelték, a melyre nézve különös utasítást ad tisztjeinek. Volt idő, a mikor a kereskedelmi növények közül a dohányt, kerti veteményként, nagy kiterjedésben termesztették, (mert nálunk a dohány-termesztés szabad volt s a dohány-monopoliumot III. Károly sem tudja hazánkra kiterjeszteni.)
De csakhamar eljött a hanyatlás ideje: a török uralom alatt elpusztult Esztergom minden szépsége, így híres kertészete is tönkrement, a „szőlőkútak csobogása elhallgatott, a halastavak kiszáradtak az érseki kertekben is”. Az Esztergomból elűzött érsekek Pozsonyban alakítottak ugyan díszkerteket, – de ezek a nagy távolság miatt alig voltak hatással Esztergom vármegye kertészetére. – A XVIII. század vége felé pedig hazánk egész területén hanyatlott kertészetünk: Lippay és Szelepcsényi érsekek híres pozsonyi kertjeikben is elszáradtak a haarlemi tulipánok, hogy soha többé, a mai napig, ki ne virítsanak. Azóta alszik Esztergom vármegye kertészete úgy, hogy az 1613 k. holdnyi kertterületen alig akad följegyezni valónk. A mi a virágkertészetet illeti, arról úgyszólván szó sem lehet. Esztergomban van ugyan egy-két kertész, a kik virágkertészettel is foglalkoznak, de főczéljuk a zöldségtermelés, a mi nagyon jövedelmes, mert a vármegye területén a kisgazda – kivévén helyenként a káposztát, – semmiféle zöldséget sem termel, a nagyobb birtokosok pedig csakis a saját szükségletükre való állítják elő. Ez az oka annak is, hogy az ú. n. „bolgár kertészek” mindinkább tért hódítanak vármegyénk területén, a kik zöldségterményeikkel az egész vármegyét elárasztják és sajnos, hiába látja a nép, milyen búsás haszonra tesznek szert, még sem terjed el körükben a zöldségtermelés.
