Borászat.
Borászat.
Esztergom vármegye, mint tudjuk, nem annyira bormennyiségével, mint inkább annak minőségével versenyezhet az ország legtöbb vármegyéjével, mert tudvalevőleg az esztergommegyei borvidék borait mindenütt nagyon szívesen vásárolták és vásárolják ma is.
A vármegyének hegyes vidékén egyáltalán mindenütt jó bor terem; messze híres volt: a lábatlani, az ördöngösi és a hegyfarki szőlőkben termett bora; de ezeket a szőlőket a phylloxera teljesen tönkretette. Legújabban már ismét kezdik a hegyeket beültetni; különösen a lábatlani ú. n. „Nedeczky Pál”-hegyet, a melynek bora a Neszmélyivel vetekedett, sőt sokan azt ennek elébe helyezték; ezt a hegyet nagy áldozatok árán már meglehetősen beültették.
Kitűnő borok teremnek még: Süttő, Piszke, Lábatlan, Kesztölcz és Esztergom határában, a hol a következő főbb szőlőfajokat termelik, ú. m. fehérek: gohér, margit, ranka, fehér és vörös denka, budai kadarka, hárslevelű ezerjó, juhfarkú, sárfehér, zöldkozma (aprófehér) schlamper, balatoni zöld és vörös muskotály; feketék: kadarka, gohér, oportó, rácz szilva-szőlő.
A mi a szőlőmívelést illeti, a kisgazdák általában a régi módon mívelik szőlejüket, az újabb ültetvényeket azonban már, – de csakis a nagyobb szőlőbirtokosok, – egészen korszerűen kezelik, általában a rövid és hosszúcsapos mívelés dívik mindenütt, csak elvétve találhatni szálvesszős metszést.
A szüret általában októberben kezdődik. A must – klosteneuburgi mustmérő szerint – 16–20% czukortatalmú és 7–9% savtartalmú. Fajbort csak a nagytermelők csinálnak és ezek közül kiváló minőségűek a lábatlani és piszkehegyvidéki borok.
A fehérborokat nem erjesztik törkölyön, hanem még must korukban kisajtolják; a termésnek mintegy 50%-a fehér bor. A vörös-borokat, a mi a termésnek mintegy 30%-át teszi, – csutkástól erjesztik. Az erjesztésnél a hőszabályozásra csak egyesek vetnek gondot, mert a legtöbb pincze nincs is arra berendezve, hogy a hő szabályozható legyen, azért is a borok egy része – a jobb fajták, – egy évig is édesek maradnak, s utóerjedésen mennek át.
A bor ára, vidékenként és minőség szerint, igen különböző. Homoki szőlő mustját lehet kapni 18–24 fillérért, a hegyi szőlőét 40–60 fillérért literenként. A homoki bor ára 32–60 fillér, hegyi 40–100 fillér literenként. Esztergom vármegyében a szőlőtermés tekintélyes részét, mint gyümölcsöt értékesítik; főleg a nagymarosiak kereskednek szőlővel, kik a helyszínén egy q. szőlőért 26–50 koronát adnak és azt kosarakban Budapestre, Bécsbe és Berlinbe szállítják.
A szőlészet föllendítésére rendkívüli jó hatással van az esztergomi gazdasági egyesület, melynek szőlőtelepén igen sok munkás sajátította el az okszerű szőlőmívelés szabályait. Van Esztergom városa határában egy 20 holdas állami szőlőtelep is, a mely 10 hold anyatelepi és 10 hold oltvány iskolából áll. A borértékesítésre jótékony befolyással van az „Esztergomi Borászati Egyesület.”
Esztergom vármegyei nagyobb szőlőbirtokosok névsora: Malina Lajos, Nidermann Pál, Schömbeck Imre, özv. Nagy Pálné, Grosz Ferencz, Bleszl Ferencz, Török József, Pleva Ferencz, Oltosy Ferencz, Mitter Antal, Lóda Mihály, Brutsi János, Brenner József, Esztergom; özv. Fischer Dezsőné P.-Marót, Andréka Gyula, Piszke, Nedeczky Kálmán, Holdampf Sándor Süttő, Wierl János Piszke, Sátory Miksa, ifj. Hartmann Péter Ny. Ujfalu, Kranz Izidor Kenyérmező, Kurucz Ferencz, Konkoly Béla Piszke, Schlakház Ignácz Esztergom, herczeg Metternich Richardné Bajna, Kobek István Bátorkeszi, Wimmer Imre Karva, Wimmer Ferencz Bucs, Szegedi Sándorné Párkány, Bernhardt Lajos Kéménd, Ridly István, Vaszary Antal, Mayer Ferencz Ny.-Újfalu. Ezeken kívül az esztergomi érsekség és káptalani uradalmak szőlőterületei.
