Üldöztetések.
Üldöztetések.
Horváth ezredes, a mint kikötött, vérebként látott hozzá a nyomozáshoz. Február 4-én az alispáni teendőkkel Reviczky Károlyt bízta meg. Majd a tisztikar egy tagját, Szabó Alajost elfogatta, a kit a haditörvényszék kötélhalálra ítélt. Utóbb azonban öt évi várfogságra változtatták az ítéletet. Horváth ezredes ekkor arra törekedett, hogy a nemzeti ellentállás lelkét, Palkovics Károlyt élve vagy halva kézre kerítse. E végből Förster Ferencz, a gőzhajózási társaság raktárnoka, a ki még néhány nappal előbb nagy szolgálatokat tett a nemzeti ügynek, most pedig érdemeket akart szerezni az önkényuralom előtt, néhány gránátost magyar parasztruhába öltöztetett s velük hajón Karvára ment, hogy az ott időző Palkovics Károlyt elfogja; ily módon gondolta feledtetni eddig tanúsított magatatását. De rajta vesztett, mert a nemzetőrök már előre értesűltek álnokságáról, s február 4-én, mire hajója Csenkéhez ért, heves ágyútűzzel fogadták; erre kénytelen volt visszafordúlni Esztergomba. Az esetben, ha a magyar tűzérek ügyesebben czéloztak volna, talán el is sűlyed hajója, de így is megtépázva került vissza a kikötőbe. Förster Ferencz, a ki mindkét félnek szolgálatot akart tenni, életével lakolt e kétszínű magatartásért. Horváth ezredes, azért, a miért egy hajót akart a magyarok kezére játszani, február 8-án agyonlövette. Palkovics tehát megmenekült az orgyilkostól, s még nagyobb lelkesedéssel szervezte az ellentállást.
Február 5-én a gróf Esterházy Pál parancsnoksága alatt álló népfölkelők és nemzetőrök egész Párkányit hatoltak, s ott elkezdték ágyúzni a túlparton levő császári szekértábort, mire a császáriak szintén ágyúkat irányítottak ellenük, de bár ötven lövést tettek, kárt nem okoztak a nemzetőrökben.
Február 15-én megérkezett Andrássy József cs. kir. biztos is, a ki átvette a vármegye kormányzatát, s Reviczky Károlyt megerősítette állásában. A nemzeti ügyhöz szító tisztviselők helyébe mindenre kapható szolgahadat nevezett ki. Esterházy Pálnak alig 1500 főből álló hadát Neustätter tábornok február 9-én Érsekújvárnál megverte, s így a vármegye dunáninneni része is az ellenség kezébe kerűlt. Neustätter tábornok 3000 főnyi hadával február 12-én Érsekújvárról Esztergomba vonúlt; útközben a hadosztályához tartozó Jellasich-huszárok a falvakat mindenütt kifosztották. A mint Esterházy hada elhagyta Párkányt, a császáriak átkeltek a Dunán és mindenfelé járőröket küldtek szét a gyanúsítottak összefogdosására. Palkovics Károly, valamint mindazok a tisztviselők, a kik a nemzeti ügy mellett rendületlenül kitartottak, névszerint: Nedeczky Károly, Heya Tivadar, Koller Károly, Paczolay László, Biró Károly, Ertl Károly, Simontsits János, Závody Albin, Domby Antal és Juhász Ignácz ekkor Bátorkesziből Komáromba menekűltek s ott február 7-én gyűlést tartottak; Esztergom vármegye székhelyéül Komáromot jelölték ki. A közgyűlés végzéseit 300 példányban kinyomatták, s hajósok és más emberek segítségével szétküldték Esztergom vármegye községeibe.
Márczius 16-án a császáriak ostrom alá fogták Komáromot; ez időtől kezdve egész április 24-ig, szünet nélkül bombázták a várat. A bombázás elhallatszott egész Esztergomig, melynek lakosságát az ostrom állandó izgalomban tartotta.
A tavasz közeledtével a császári hadaknak sem volt sokáig maradásuk Esztergomban. A diadalmas honvédsereg mindegyre jobban közeledett a Dunához, mire a fennhéjázó, elbizakodott helyőrséget is aggodalom szállotta meg, mely átragadt azokra is, a kik az önkény szolgálatába szegődtek. Április elején már lázas készülődés volt észlelhető Esztergomban. Az osztrákok vereségeinek első híreit a Götz-féle hadosztály hozta, mely a váczi vereség (április 10.) után meg sem állott Esztergomig. Alig néhány nap múlva Windisch-Grätz herczeget felmentették állásától, s helyébe báró Welden Lajos táborszernagyot nevezték ki, a ki elfoglalván helyét, csakhamar Esztergomban termett, s itt összpontosította a napról-napra növekvő császári hadat, úgy hogy április 16-ika táján 30.000 ember volt Esztergomban, mely akkor valóságos táborhelylyé lett.
