A császáriak távozása.
A császáriak távozása.
A szolnoki győzelem után (1849 jan. 22.) Windisch-Grätz már a főváros megtámadásától tartott, ezért Schifmann ezredest ezredével együtt Budára rendelte. E hír szájról-szájra járt, s mindenfelé lelkesítőleg hatott, de annál nagyobb aggodalmat keltett azok között, a kik az önkény zsoldjába szegődtek. Andrássy Mihály nem is mert Esztergomban maradni, hanem hivatalos ürügyek alatt, a sereggel együtt szintén Budára tartott. Alig hagyta el a császári katonaság Esztergomot, a párkányi járás népe Köbölkúton gyűlést tartott, melyen Reviczky Károly főszolgabíró elnökölt. A nép Palkovics Károlyt kívánta vezéréül, ama kevesek egyikét, a kik a vármegyei tisztikarból nem szolgálták az önkényt. Jan. 28-án a vármegyei bizottsági tagok Palkovics Károly elnöklete alatt közgyűlést tartottak, a melyen a Debreczenbe menekült honvédelmi bizottmány és országgyűlés rendeleteit felolvasták. Erre az egybegyűltek az országgyűlést egyhangúlag törvényesnek ismerték el s feliratilag üdvözölték. E felirat azonban már nem juthatott el Debreczenbe, mert Windisch-Grätz értesűlt az 407Esztergom vármegyében történtekről, s Horváth ezredes parancsnoksága alatt, egy zászlóalj gránátost küldött gőzhajón Esztergomba. Horváth ezredes tüstént hozzáfogott a „lázadók” nyomozásához. A tisztikar tagjai azonban nem várták be a császáriak jövetelét, hanem átmentek a hajóhídon, melyet azután éjjel átfúrtak és alásülyesztettek. A párkányi járás székhelyét pedig Bátorkeszibe, mint biztosabb helyre tették át, a hol hazafias tisztviselők is otthonra találtak.
Kopácsy József.
1838–1847.
Scitovszky János.
1849–1866.
Esztergomi honvédemlék.
