Scitovszky János.
410Scitovszky János.
Az orosz had már benn volt az országban, s a nagy nemzeti küzdelem a vége felé közelgett, midőn Ő Felsége 1849 július 21-én Nagykéri Scitovszky János pécsi püspököt nevezte ki az elárvult esztergomi érseki székbe, a kit gróf Almássy Mór kamarai helytartó szeptember 16-án főpásztori méltóságába beiktatott. Magyarország prímásai közül csak keveseknek jutott oly hosszú, fontos, annyi nemzeti gyásztól és egyszersmind annyi örömtől kísért közpálya osztályrészül, mint neki. Midőn prímási székét elfoglalta, a magyar katholikus egyház függetlensége is veszélyben forgott. A következő évtized (1850–1860) alatt egyedül a prímási szék volt az, melyet az önkény nem tudott eltiporni, mint minden más egyebet, mely a nemzeti önállóságra és az ezeréves alkotmányra emlékeztet. Habár e korszakban a magyar katholikus egyház sem maradt teljesen sértetlen, Bach rendszere mégsem hajthatta a bécsi függőség alá, mi elsősorban Scitovszky érdeme, a kit éber figyelemmel őrködött egyházhatóságai jogain és midőn azokat csorbítva látta, mindenkor a legnagyobb erélylyel kelt védelmükre. Legjobban tanúskodik erről az 1855. évi július 7-én IX. Pius pápához intézett felírata, melyben a magyar prímások jogainak védelmére nagy jogérzékkel és a történelmi bizonyságok gazdag tárházával szólalt fel, miként ez a magyar egyház fejének ügyei által elsősorban érdekelt esztergomi főkáptalannak 1858 február 15-én kelt felíratában is kifejezésre jutott. (Török János i. m. I. 180.) A magyar egyház egysége sohasem volt erősebb és nagyobb, mint épen e korszakban és Esztergom ismét azzá lett, a mi az egész középkoron át volt: a magyar katholikus világ középpontja és székhelye.
Nem lehet czélunk, hogy Scitovszky János nagyarányú egyházi működésére kiterjeszkedjünk, csak röviden jelezni akarjuk azokat az eseményeket, melyek a vármegye és a város történetével szoros összefüggésbe állanak. Scitovszky János 1850 vízkereszt napján (jan. 6.) foglalta el ünnepélyesen a prímási széket. Még 1850. augusztus havában a magyarországi püspöki kart tanácskozásra hívta egybe Esztergomba, melyen a püspökön kívül, a szerzetesrendek főnökei, valamint egyes meghívott egyetemi tanárok is részt vettek. E tanácskozások közben, augusztus 27-én, Károly Ambrus főherczeg esztergomi érsek hült tetemeit nagy gyászünnepségek közepett a Bazilika sírboltjában helyezték el. 1850-ben áthelyezte a nagyszombati Szent Istvánról nevezett papnevelő-intézetet Esztergomba. 1851-ben újból felépíttette a Kopácsy prímástól létesített s a szabadságharcz viharai alatt elpusztult hajóhídat, melynek építési munkálataira Dömötöri Németh György czímzetes püspök ügyelt fel. Az új híd megnyitása május 29-én ment végbe. A prímás előbb fényes egyházi segédlettel felszentelte, majd a káptalan tagjaitól követve, végigkocsizott rajta. Ugyanez évben, megbízásából, Galánthai Fekete Mihály kanonok zsinati vizsgálatot tartott a vármegyében. 1852 július 2-án Ő Felsége, magyarországi körútja alkalmával, Esztergomot is meglátogatta, s ekkor a prímás fogadta nagy fénynyel. Ez alkalommal megtekintette az esztergomi Bazilikának 1850 óta serényen folyó építkezési munkálatait. A legfelsőbb látogatás után, augusztus 30-án évenként 14.000 frt segélyt utalványozott a császári királyi vallás- és közoktatásügyi miniszterium a prímás kezéhez, az építkezések befejezésére.
1853-ban vette kezdetét a prímás elnöklete alatt a káptalani egyházlátogatás, mely hívatva volt a káptalan jogait és kiváltságait, úgyszintén birtokviszonyait megállapítani és az enyészettől megóvni. Ily egyházlátogatás, fennmaradt adataink szerint, a magyar katholikus egyház ezer éves múltja alatt mindössze csak négy ízben tartatott. Az elsőt Kanizsai János 1397-ben, a másodikat Lippay György prímás 1652-ben, a harmadikat gróf Barkóczy Ferencz 1761–65 között, végül a negyediket Scitovszky János tartotta.
Scitovszky prímás 1854 október 19-én hosszabb időre elhagyta a székvárosát, s a pápa hívására Rómába ment, honnan 1855 január 7-én érkezett vissza. Római tartózkodása alatt a magyar katholikus egyház függetlenségének megóvása érdekében is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Időközben az esztergomi Bazilika munkálatai mindegyre jobban a befejezés felé közelegtek. Scitovszky, a ki 1.200.000 forintot fordított az építkezésekre, 1856 július 1-én bocsátotta ki körlevelét a papsághoz és a hívekhez, melyben őket a Bazilika felszentelésének ünnepére meghívta. (Magyar Sion 1866. – Religio (1850–1855.)
