Elfogatások.
Elfogatások.
Még az orosz el sem hagyta a leigázott országot, már is megkezdődtek az elfogatások. Az áldozatok sorát Palkovics Károly kormánybiztos nyitja meg, a kit Pestre, az újépületbe hurczoltak, a hol gróf Batthány Lajossal, Magyarország első felelős ministerelnökével együtt volt elzárva. A haditörvényszék tizenkét évi várfogságra itélte, melyből négyet Munkácson és Komáromban kitöltött; azután Karvai birtokára belebbeztetett, hol az önkényuralom állandó felügyelete alatt tartózkodott. Besze János, Esztergom város országgyűlési képviselője, a kit 1851-ben tíz évi várfogságra itéltek, sem kerülhette ki az önkény bosszuját. Gasparich Kilit Márk ferenczrendi szerzetest, a Muraköz hősét, a ki a szabadságharcz után itthon rejtőzött, s a kit 1852-ben Esztergomban valaki felismert és elárult, szintén áldozatául esett az önkénynek, mely őt elfogatta és vasra verve, Pozsonyba kisérte, hol 1853 szeptember 2-án felakasztották. Szabó Alajos, a kit még Windisch-Grätz itélt el öt évi várfogságra, Olmützben raboskodott, honnan azonban két év mulva szabadon bocsátották. (Gracza György: A Magyar Szabadságharcz Története. I–V. Közlöny 1848–49. évfolyam. – Nemzetőr 1848. Kőrösy László dr. Esztergom. – Vármegyei levéltár: Közgyűlési jegyzők. 1848.)
