Közállapotok a szabadságharcz után.
Közállapotok a szabadságharcz után.
Mielőtt ez országraszóló ünnepségek leírásához fognánk, rövid áttekintést kell nyújtanunk a közigazgatásról és a közállapotokról. A midőn az önkény 411Jagasich Sándort tette a vármegye főnökévé, a közigazgatás szervezése csupán a legszükségesebb teendők szemmel tartásával eszközöltetett. A régi vármegyei tisztviselők, a kiket az önkény meghagyott, abban a reményben, hogy az önkényuralom csak ideiglenes lesz, megmaradtak állásaikban akkor is, midőn a katonai uralmat a polgári abszolutizmus váltotta fel. Az első beosztás szerint, mely 1850-ben lépett életbe, Esztergom vármegye a pest-budai kerülethez tartozott; ez a beosztás 1853-ig tartott. Ekkor azonban a közigazgatás végleges szervezetet nyert, mely az októberi diplomáig maradt fenn. Míg a katonai uralom tartott, a közigazgatási tisztviselők a katonaság felügyelete alatt állottak. 1850–51-ben a gróf Wimpfen-féle gyalogezred három zászlóalja, azonkivül egy hat fontos ágyúüteg állomásozott Esztergomban. 1850 január 18-án lépett életbe a zsandárság intézménye. Esztergomban egy zsandárhadnagy, egy zsandárőrmester és hat gyalogzsandár alkotta az őrséget.
