Katonai uralom Esztergomban.
Katonai uralom Esztergomban.
Windisch-Grätz herczeg 1849 jan. 5-én kardcsapás nélkül elfoglalta a fővárost. Másnap gróf Wrbna László altábornagy, Budapest és a szomszédos vármegyék katonai parancsnokaként, jan. 6-án kelt rendeletével Esztergom vármegyét ostromállapotba helyeztek. Windisch-Grätz rendeletére Schifmann császári ezredes, egy ezred élén jan. 15-én megszállotta Esztergomot, és ezzel a vármegye székhelye katonai uralom alá került. Schifmann ezredes mindenekelőtt kitűzette a feketesárga lobogót a vármegye házára és a városházára, majd felkereste Andrássy Mihály alispánt, a ki meghunyászkodva, készségesen teljesítette parancsait. Andrássy másnap egybehívatta a vármegyei tisztikart és a vidéki urakat – közgyűlést nem lévén módjában hirdetni, – hogy hódoló feliratot intézzenek Ő Felséghez trónfoglalása alkalmából. Csakhamar egybegyűltek a meghívottak, a kiknek Andrássy előadta az összejövetel czélját. Majd Nagy József érseki főügyész emelkedik szólásra, kijelentvén, hogy ő V. Ferdinándot most is törvényes uralkodónak tekinti, ennélfogva indítványozza, hogy a felirat V. Ferdinánd királyhoz intéztessék. Az elnöklő alispán azonban figyelmeztette, hogy óvakodjék hasonló „lázító” beszédektől. Utána Reviczky Pál főügyész, volt országgyűlési követ emelkedett szólásra, a ki csupán annyit óhajtott a feliratba belevétetni, hogy Ő Felsége az 1848-iki törvények fenntartására kéressék fel; az alispán őt is leintette. Ekkor az egybegyűltek sietve aláírták a már készen tartott hódoló feliratot, s komor hangulatban szétoszlottak. A vidékiek gyorsan elhagyták Esztergomot, mert nem érezték magukat biztonságban a katonai önkényuralom alatt.
Schifmann ezredes, felkeléstől tartva, egész éjen át készenlétben tartotta a katonaságot. A katonai uralom tömérdek zaklatást és szenvedést hozott a lakosságra. Schifmann ezredes mindenekelőtt elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, de mivel a beszolgáltatott mennyiség nem elégítette ki, megkezdődött a házkutatás. Este kilencz órakor a város összes vendéglőit be kellett zárni, kivéve azokat, a melyekben a tiszturak mulattak. Ez időn túl csak engedélylyel volt szabad az utczákan járni, akkor is csupán egyedül, mert ha két ember ment együtt, azokat a katonai járőr irgalmatlanul bekísérte. A sok zaklatáshoz járult, hogy a kolera-ragály, mely még 1848 november elején tört ki Szenttamáshegy városban, nem szűnt meg, sőt a kemény tél ellenére egyre szedte áldozatait.
Mivel a császári had nem mert átkeli a Dunán, a párkányi járás lakossága szabadabban lélekzett. Andrássy Mihály rendeletei ellenére, a járás lakossága, különösen a távolabb fekvő községekből, be sem szolgáltatta a fegyvereket; az ottani járási tisztviselők, a komáromi várőrségben reménykedve, nem is teljesítették a mindenható alispán rendeleteit.
