Rudnay örökös főispán beiktatása.
Rudnay örökös főispán beiktatása.
1819-ben azonban ez állapotoknak vége szakad. A király Rudnay Sándor erdélyi püspököt nevezte ki herczegprímássá, a ki csakhamar elfoglalta érseki székét s kezébe vette a vármegye kormányát. Rudnay főispán beiktatása az örökös főispáni méltóságba 1820. május 16–17-én ment végbe, mely különösen a környékbeli, sőt a távolabbi törvényhatóságok részvétele következtében országos jellegű ünnepséggé lett, de a város is új korszakként, a jövő fejlődés hajnalaként üdvözölhette. A vármegye nagyarányú előkészületeket tett az örökös főispán fogadtatására. Már május 15-én együtt voltak Esztergomban a vármegyék, a kir. városok és más testületek követei. Rudnay herczegprímás és örökös főispán Komárom felől érkezett a vármegye határához, a hol (Süttőn) gróf Nádasdy Ferencz vezetése alatt küldöttség fogadta; az érsek-főispán innen tovább folytatta útját Nyergesújfaluba, bevárandó a beiktatására kiküldött királybiztost, herczeg Koháry Ferenczet, a kit a vármegye nevében Koválik János felszentelt püspök üdvözölt. Miután az érsek és a királyi biztos Nyergesújfaluban megebédeltek, a küldöttséget, valamint a vármegyei és érseki huszárok kíséretében tovább folytatták útjokat Esztergom felé, melynek határában Juhász városi tanácsos 40 lovas élén fogadta az érkezőket. A budai kapunál, a Szent Vendel oszlopánál díszes sátor volt felállítva; itt Makay Antal beszterczebányai püspök tartott beszédet, körülötte a vajkai és a verebélyi érseki székek egyháznemesei állottak sorfalat gróf Amadé Ferencz vezetése alatt. Az üdvözlések után megindult a menet a városba. Elől a somorjai plébános vitte lóháton a keresztet, majd a prímás díszhintaja következett, mely után hat esztergomvármegyei nemes lovagolt. Az érseki, vagyis a Víziváros kapujánál a városi tanács fogadta az érkezőket, honnan a prímás a czéhek, a polgárőrség és a gimnázium ifjúságának sorfala között a főtemplomba ment, melynek kapujánál a csanádi, veszprémi, székesfehérvári, győri, szepesi, szatmári és rozsnyói, továbbá tizenöt káptalan követei fogadták az egyházmegyei papsággal. A hálaadóistentisztelet után az érsek-főispán a székházába vonult, hol a küldöttséget fogadta. Másnap, május 16-án reggel az ideiglenes székesegyházul szolgáló vízivárosi főtemplomban istenitisztelet volt, mely alatt felolvasták a kinevezési okmányokat, s utána a prímás beszédet intézett az egybegyűltekhez. Az isteni tisztelet befejeztével a templomban lévők, a polgárság üdvlövései közepett a vármegyeházhoz mentek, hol a vármegyei urak és az országos előkelőségek már egybegyűlekeztek. Tán sohasem láttak a vármegyeház falai maguk között ennyi országos nevű férfiút, mint ez alkalommal. Az egykorú tudósítások szerint megjelentek: báró Ürményi József országbíró, Almássy Pál főlovászmester, gróf Mailáth József kamaraelnök, gróf Cziráky Antal, báró Eötvös Ignácz koronaőr, gróf Esterházy József zempléni főispán, gróf Amadé Antal zalai főispán helytartó, gróf Batthyány Vincze Esztergom vármegye főispáni helytartója, gróf Nádasdy Lipót Komárom vármegye főispánja, gróf Rhédey Lajos bihari helytartó, gróf Sándor Vincze, gróf Amadé Ferencz, báró Perényi János, gróf Berényi Gábor, báró Podmaniczky József; ezenkívül 20 vármegye volt képviselve.
A beiktató gyűlést herczeg Koháry Ferencz királyi biztos nyitotta meg, majd Rudnay megtartotta székfoglalóját, mire Miklósffy Imre alispán átnyújtotta a vármegye pecsétjét az örökös főispánnal, melyet ő bizalma jeléül visszaadott az alispánnal és tudtára adta a vármegye közönségének, hogy az eddigi helytartót, gróf Batthyány Vinczét állásában megerősítette. Ezután Bélik József apátkanonok beszélt a vármegye közönsége nevében, majd gróf Batthyány Vincze berekesztette a közgyűlést. A megjelentek ekkor előbb a templomba mentek, innen pedig az érseki székház kertjébe, a hol 280 vendég számára volt terítve egy hatalmas fasátor alatt, míg a nagyszámban egybegyűlt papság, érseki nemesség és a küldöttségek számára több teremben állítottak fel asztalokat. (Magyar Kurir. 1820. 41–43.) Este fényes kivilágítás volt.
397Rudnay kinevezése alkalmával az örökös főispáni méltóság ügye ismét szőnyegre került. A kanczellária kijelentette, hogy ha az érsek személyesen óhajtja a vármegyét kormányozni, főispáni helytartót nem kell kinevezni, de helytartót csak királyi megerősítéssel rendelhet. Mindamellett az érsek még a beiktatása alkalmával megerősítette az eddigi helytartót, gróf Batthyány Vinczét, a ki 1827-ben bekövetkezett haláláig megmaradt ebben az állásában.
Rudnay főispánsága alatt Esztergom város is hatalmasan fellendűlt. Még 1820-ban az érsekséget és a főkáptalant visszahozta ősi székhelyére, s itt egy hatalmas bazilikának vetette meg alapját, melynek 1823 április 23-án tette le az alapkövét. A bazilika az érseki palotával együtt, negyedszázad múlva készült el.
A vármegyei közigazgatás is új erőt nyert Baráthi Huszár Imrében, a kit az öreg Miklósffy mellé másodalispánnal választottak. Mint jómódú birtokosnak, nagy tekintélye volt a vármegyében, mely követül küldi fel az 1825–27. évi országgyűlésre, a hol előkelő fellépésével megállta helyét.
