Törvénytelen rendeletek.
Törvénytelen rendeletek.
Midőn a kormány 1821-ben kiadatja a királylyal törvénytelen rendeleteit az újonczozás ügyében, s rá nemsokára a másikat, a mely még súlyosabb teherként nehezedett a nemzetre, mert e szerint az adó 1822 november 1-től kezdve pengő pénzben fizetendő, a vármegye kénytelen-kelletlen meghajol a királyi akarat előtt és úgy az adó, mint az ujonczozás ügyében az első leíratot végrehajtja. (Millenn. Tört. IX. 92.) A vármegye magatartását, főleg az örökös főispáni befolyásának, valamint a vármegyei tisztikar vagyoni és erkölcsi függetlensége hiányának tulajdoníthatjuk. De míg a szomszéd vármegyében másfél éven át dúl a harcz, a törvénytelen rendeletek végrehajtása miatt, addig Esztergomban béke honol.
A vármegyék ellentállásán azonban megtörött az önkény hatalma. I. Ferencz király 1825 szept. 11-ére egybehívja az országgyűlést, melyre a vármegye Huszár Imre II. alispánt és Lippay Ferencz főadószedőt, a város pedig Tarkovics Vazult és Menyhárt Istvánt főjegyzőt küldi követekül. Ezen az országgyűlésen nevezetes szerepet játszott Jordánszky Elek, az esztergomi főkáptalan követe, a ki az országgyűlés megnyitásakor, a rendek nevében válaszolt a személynök megnyitó beszédére; mint a kormány támogatója, mindenkor a személynök előterjesztéseit pártolja, e mellett pedig mint jó szónokot, küldöttségek vezetésével, vagy ünnepélyes alkalmakkor szónoklatok tartására gyakran kérik fel.
Huszár Imre, a vármegye követe, még a régi kor férfia, a ki még rizsporozta haját, huszárjának öltözetére és ellátásra többet költött, mint saját szükségleteire, csakhogy minél nagyobb fényt fejthessen ki ünnepélyes alkalmakkor, de e mellett bőkezű az irodalommal és a társadalmi intézményekkel szemben; ott, a hol saját igényeiről van szó, túlságig takarékoskodik, Pozsonyban nyalábszámra veszi a tüzelőfát és csak cseréppipából szívja a dohányt. (Hazánk. 1886. 158.) Az 1825–27-iki országgyűlésen azok közé tartozott, a kik a nemesek adómentességét védték, de máskülönben a tárgyalásokban nem igen vett részt. Az egykorú röpirat a következő gúnyos szavakat alkalmazza reá: „Plató tanítványai hallgatással kezdték a tanulást.” Az országgyűlés befejeztével hazatérvén, az 1828. évi tisztújítás alkalmával első alispánná választják, helyébe Sárfalvi Heya Imrét választották II. alispánnak.
