Hadi terhek.
Hadi terhek.
Mária Terézia királynő ingadozó trónjának megmentésében a vármegye is kivette részét. Az országgyűléstől megajánlott 30.000 gyalogosból a vármegyére 148, a városra 24 ember esett, ezeket a bányavárosi ezredhez sorozták be, ezenkívül 592 pozsonyi mérő búzát, 1110 mérő zabot szolgáltatott a katonaság élelmezésére. Esztergom városa pedig a lovasság felszerelésére 600 forintot adott. Esztergom városában és Mócson tárházak épültek, hova a katonaság ellátására szükséges élelmi szert szállították.
A háborúk újabb terheket róttak a lakosságra. Már az 1751. évi országgyűlés a vármegye portáinak számát 37-ról 40-re, majd 46-ra, a városéit 6 1/2-re emelte fel. Ez alapon azután az országgyűléstől megszavazott 700.000 forint hadi adóból a vármegyére 26.727 forint 28 krajczár, a városra 3776 forint 17 krajzcár esett. (Hadtört. Közlemények 1897. évf. Országgyűlési irományok 1741. és 1751.) 1760-ban, midőn Mária Terézia királynő a nemes testőrséget felállította, a vármegye 1200 forintot, a város 200-at ajánlott fel. Nem csoda, hogy ily sok teher, a tömérdek véráldozat kimerítette a vármegye erejét. Midőn az 1764. évi országgyűlésre szétmentek a királyi meghívók, a vármegye utasította követeit, hogy az 1751. évben megajánlott félmilliónyi adópótlék elengedéséért könyörögjenek a királynőnél, valamint hozzák szóba a nemes testőrség ellátásának ügyét is, mert a vármegye szerint, a testőrség fenntartását csak az 1764. évi országgyűlésig lehet a közadókból fedezni, az országgyűlés van hivatva annak fenntartása felől intézkedni.
Esztergom vármegye követei az országgyűlésen csakugyan síkra szállottak az adóleszállítás érdekében, de már a 40-ik ülésen beadták a derekukat, sőt nemcsak az adóleszállítástól állottak el, hanem még az adófelemeléshez is hozzájárúltak. Esztergom város követei hasonlókép az adófelemelés mellett szavaztak. (Horváth Mihály: Kisebb történelmi munkák. I. k.) Pedig az 1764–65. évi országgyűlés 391ismét emeli a vármegye portáinak számát, még pedig 46-ról 48-ra míg a városét 6 1/2-ről 8-ra; ez a mennyiség megmarad Mária Terézia királynő haláláig (1780.) Az 1792. évi országgyűlésen 53-ra, a XIX. században 56-ra emelik a vármegye portáinak számát. Ellenben a városéi egész 1847-ig változatlanúl megmaradnak. Somogyi László alispán működésével aligha voltak megelégedve; alkalmasint az 1741. évi nemesi felkelés késedelmes kiállítása miatt támadt ellene az elégedetlenség, mert az 1744. évi szeptember 11-én, Maróthi Paluska Antal elnöklete alatt tartott tisztújításon kibukott, helyébe Missich Mihályt választották, a ki már 1740 óta viselte a helyettes alispáni tisztet. Főjegyző Hrabovszky László lett, a helyettes alispáni tisztet nem töltötték be.
Missich Mihály egy évtizeden át viselte az alispáni tisztet. Az 1754 október 29-én Jankovich Miklós kir. tanácsos, s az örökös főispán által ez alkalomra kiküldött rendkívüli meghatalmazott elnöklete alatt megtartott tisztújításon Nádasi Tersztyánszky Józsefet választották meg egyhangúlag alispánná.
