Főispáni helytartók.
Főispáni helytartók.
Mária Terézia királynő, főleg az újonczok kiállítása miatt, felhasználva gróf Csáky Miklós halálával az esztergomi érseki székben beállott üresedést, Gyaraki Grassalkovich Antalt, Nógrád vármegye főispánját nevezte ki helytartóvá; ő reá hárult a feladat, hogy a vármegyére és a városra eső újonczjutalékot kiállítsa. Az 1759. évi november 13-án tartott közgyűlés már az ő elnöklete alatt ment végbe. A főispáni helytartó erős munkatársat nyert Tersztyánszky alispánban, a kit a királynő, érdemei elismeréséül, 1761-ben királyi tanácsossá, majd 1764-ben főispáni helytartóvá nevezett ki. Ő hajtott végre 1768-ban az úrbéri szabályzatot, mely a jobbágyság úrbérileg biztosított jogait és kötelmeit foglalta magában, s egyúttal a jobbágytelki állományt is szabályozta. Esztergom vármegyében az úrbéri szabályzat a jobbágytelkeket három osztályba sorozta, a szántóföldeket 20, 22 és 24 holdban, a réteket 6, 8 és 10 kaszásban állapította meg. Tersztyánszkynak főispáni helytartóvá történt kinevezésével az alispáni szék is megürült. Az 1765 augusztus 26-án tartott tisztújító közgyűlésen Sissay Jánost választották meg alispánná, a kit a főispáni helytartó még az előző évben helyettes alispánná nevezett ki. Tersztyánszky, miután 1769-ben a Szent István-rend kiskeresztjét nyerte adományúl, csakhamar megvált a főispáni helytartóságtól; helyébe a királynő Korompai Brunswik Antal helytartósági tanácsost nevezte ki főispáni helytartóvá, a kit 1770 május 2-án iktattak be nagy ünnepélyességgel méltóságába, mely alkalommal Török András, Árva vármegye főispánja, báró Sándor Antal kamarás, Nagy István esztergomi kanonok, Vidy Ferencz, a pesti pálosok perjele és ifj. Brunswik Antal is megjelentek. A helytartót a vármegye közönsége nevében Nagy István kanonok magyarul üdvözölte, melyre a főispáni helytartó szintén magyarul válaszolt.
