Gyulay Ferencz. Szabályrendeletek
Gyulay Ferencz.
Szabályrendeletek
Szabályrendeletek
Sándor Menyhért utóda Gyulay Ferencz lett. Gyulay Ferencz, anyai ágról az Esztergom vármegyében birtokos Kéméndy család sarja, 1702-ben tűnik fel a vármegyében, majd elveszi Nedeczky Sándor özvegyét, Huszár Ilonát s így tekintélyes vagyon birtokába jut. 1721-ben Esztergom vármegye alispánjává választatott, 1724-ben egyúttal Komárom vármegye alispáni tisztét is viseli, 1727-ben azonban megválik Esztergom vármegyétől; később báróvá, majd gróffá s Ung vármegye főispánjává lesz. Az ő alispánsága alatt szervezték 1721-ben a közbiztonság fenntartására, a parasztokból alakított és felesküdött testületet, mely mindkét járásban egy-egy hadnagy és kapitány vezetése alatt őrködött a rendre. Az ugyanez évben kiadott szabályrendelet, a sok tűzeset miatt, a lakószobán kívül eltiltják a dohányzást, rendezik az előfogatok ügyét, a sokféle mérték helyett az egész vármegyében a pozsonyi mérő, vagyis szapú alkalmazását rendelik el, s szigorúan intézkednek a káromkodók, a hamisesküvők ellen.
Az iparczikkek árának és a munkabérviszonyoknak szabályozása végett a vármegye közönsége 1723-ban bizottságot küldött ki Gyulay Ferencz első, és Pamhakkel másodalispán elnöklete alatt. E bizottság, melyben Esztergom szabad királyi város is képviselve volt, szakértőkkel kiegészítve, az 1723: 66. törvényczikk alapján állította egybe az árszabályt, melyet az 1724. évi január 41-én tartott közgyűlés is elfogadott és annak végrehajtásával az első alispánt bízta meg. Ezt az árszabályt az 1735-ben kiadott újabb szabályzat némileg módosította. Szabályrendeletileg állapították meg az élelmiczikkek árát is.
Az 1727. november 24-én tartott tisztújító közgyűlésen Derghi és Karcsai Somogyi Lászlót választották alispánná, helyettes alispán Tersztyánszky János, az eddigi főjegyző lett. Az ő alispánsága alatt a jobbágyközségekre is nagyobb gondot fordítottak, alatta volt az 1732. évi egyházlátogatás is a vármegye területén. Ekkor 39 községe volt a vármegyének, bele nem számítva Lábatlant és Piszkét, melyek ekkor Komárom vármegyéhez tartoztak. Ekkor összesen 16,973 lakosa volt a vármegyének. Alatta írták összes a zsidókat is 1735–38-ban; ekkor 12 családfő élt a vármegyében, közülök öten Morvaországból, heten ismeretlen helyről származtak. Somogyi alispánsága alatt a közgyűlések az érseki városon kívűl, másutt is tartattak. Így 1739-ben Magyarszőgyénben, 1740-ben Muzslán és Párkányban.
