Esztergom népessége a XVIII. század elején.
Esztergom népessége a XVIII. század elején.
Esztergom szabad királyi város lakosságának többsége szintén magyar volt. Esztergom ekkor négy utczából állott, ú. m.: Budai-, Szent Anna-, Szent Lőrincz- és Duna-utczákból. 1715-ben 249 lakott és tíz puszta telek volt benne. A várbeli katonaság tisztjei is több polgári telket bírtak; így báró Kuckländer Ferencz, a ki 1708-tól kezdve 1819-ig esztergomi várparancsnok volt, nyolcz polgári telket bírt Esztergomban; kívűle még Papesch Ádám ezredes egy, Ivora Miklós, a Splényi-féle ezred alezredese kettő, Petrik kapitány a Löffelholz-féle ezredből egy, Terenyesy István, a Splényi-ezred kapitánya szintén egy, Thyrk Nándor, a Nádasdy-féle ezred kapitánya kettő, Jaksich Illés (máskép Rácz Ilia), az őrség vajdája szintén egy polgári telek birtokosa volt. Ezenkívűl a jezsuitáknak és báró Sándor Menyhért alispánnak is volt háza a városban. De mindamellett a magyar elem nagy többségben volt. 1715-ben a városban 241 magyar, 41 német, 16 tót, négy szerb és két franczia háztartást, 1720-ban 286 magyar, 32 német, 10 tót, három szerb és egy franczia háztartást írtak össze.
A mívelés alá vett terület jelentékenyen növekedett. 1715-ben 19.964 3/4 köbölös szántóföldet, 70 köbölös irtványt és 2018 kaszás rétet, 1720-ban 28.77 köbölös szántóföldet, 883 köbölös irtványt és 1854 kaszás rétet írtak össze. E mellett az úrbéri rendezést, a földnek telkekre való felosztását minden községben keresztül vitték, sőt az összeírás alól is tájékozást nyújt, hogy minden 387jobbágy egész, fél, vagy negyed telket mível-e. Az egyes helységek határai azonban néha a vármegye területén túl is elterjedtek, így Kéty, Kis-Bény helységek rétjei Bars vármegyében terűltek el.
A szőlőknél, mint alább látni fogjuk, még zavarosabb birtokviszonyok uralkodtak. Az egyes községekhez tartozó pusztákat 1715-ben és 1720-ban összeírások külön feltűntették. 1715-ben Csévhez Jászfalu, Ebedhez Kölyköd, Tokodhoz Fiát puszta tartozott. 1720-ban Kis-Csévhez Dág, Bajnához Sáros és Csima, Ebedhez Kölyköd és Mikó, Libádhoz Gyiva, Nagy-Bényhez Veresallya tartozott. Az Unyhoz tartozó Nagy- és Kis-Kirva pusztákat 1719-ben a budai apáczák elperelték a jobbágyoktól, az irtványokkal együtt.
A szőlőmívelés jelentékenyen terjedt, bár legtöbb községnek más község határában voltak szőlei. 1715-ben Bajna, Epöl, Kéménd, Mogyorós, Muzsla, Sárisáp és Szenttamáshegy helységek határában írtak össze szőlőket. Kéty helység lakosainak Barsban, a Kis-, és Nagy-Bény helységbelieknek ellenben Hontvármegyében volt szőlejük. 1720-ban az új szőlőültetvények közé tartoznak a Dorog helységbeli szőlők, továbbá a Szenttamáshegy mezővároshoz tartozó Custosfölde (az egykori őrkanonok birtoka) nevű szőlőhegy, mely két év előtt telepíttetett, valamint Nyergesújfalu. Epöl helység szőlői a bajnai határhoz csatoltattak, Mócs község lakosainak szőlője a süttői hegyen volt, Szentgyörgymező mezőváros határában 1329 kapás szőlőt írtak össze. Ebből Esztergom szabad királyi városé volt 1129 kapás, Esztergom-Víziváros lakosaié 190 kapás, Szenttamáshegy népéé 203, egyháziaké és nemeseké 207 kapás; az utóbbiak között Komárom vármegyei birtokosokat is találunk. Esztergom szabad királyi város határában 1715-ben 1892 1/2 köbölös szántóföldet, 80 köbölös irtványt, 260 kaszás rétet és 1380 kapás szőlőt írtak egybe. 1720-ban 1898 1/2 köbölös szántóföldet, 144 köbölös irtványt, 271 kaszás rétet és 2500 kapás szőlőt. A város határában levő szőlőkből csak 1391 kapás volt a városi polgároké, a többi, nevezetesen 593 kapás, főpapok és a vármegyei nemesek, 149 kapás zsellérek, 324 kapás megyebeli jobbágyok, 43 kapás pedig más megyebeli nemesek kezén volt.
