1712. évi országgyűlés. 1715–1720. összeírások.
1712. évi országgyűlés.
1715–1720. összeírások.
1715–1720. összeírások.
A vármegye, mintha csak jelezni akarta volna a változott viszonyokat, az 1711. évi pozsonyi tanácskozásra Sándor Mihály alispánt és Zlinszky Imre jegyzőt küldte ki követekül. (Villányi Szaniszló: Néhány lap, stb. 51.) Ez a tanácskozás volt előkészítője az 1712. évi országgyűlésnek is, mely hivatva volt az alapvetést végezni az ország helyreállításának nagy munkájában. Ezen az országgyűlésen Silz Pál bíró és Grueber Antal főjegyző képviselték a várost. Az országgyűlésen való részvétel újabb terhet hozott a városra. A kamara már 1712-ben oda utasította a várost, hogy az országgyűlés (1708–1712.) és a koronázási költségek fedezésére 900 forintot szolgáltasson be a budai kerületi kamarai főbiztos kezeibe. A város a főbiztosnál hosszú utánjárással kieszközölte, hogy a kivetett összegből 300 forintot elengedjenek, de csak azzal a feltétellel, hogy ez nem szolgálhat irányadóúl a jövőre nézve. (Villányi Szaniszló: i. m. 41.) Az országgyűlés tanácskozásainak egyik legfontosabb pontja a katonaság ellátása volt. Az állandó katonaság behozatalával gondoskodni kellett állandó adóalapról is. Ez az adóalap csak a nép lehetett, ennek teherviselési képességét kellett tehát tudni, hogy a helyes adóalapot megtalálják. E végből már 1715-ben elrendelte az országgyűlés az összeírást, mely azonban nem járt kielégítő eredménynyel, ezért 1720 nyarán megismételték; de az utóbbi összeírás sem volt ment a fogyatkozásoktól, 386s így annak eredménye nem is szolgált az adókivetés alapjáúl. Mindamellett az összeírási munkálatokat nem szabad kicsinyelnünk, mert rendkívül becses adatokat szolgáltatnak a vármegye és a város népességi, közgazdasági és nemzetiségi viszonyaira nézve, egyszersmind élénken feltűntetik azt a haladást, melyet a békés viszonyok beálltával a város és a vármegye elért. Esztergom vármegye területén 1715-ben, összesen 1363 háztartást írtak össze. Ebből négy nemes, 179 mezővárosi polgár, 169 zsellér, 982 jobbágy, egy szabados és 28 más háztartás volt. 1720-ban 1281 háztartást találtak az összeírók, ebből hat nemes, 143 mezővárosi polgár, 1059 jobbágy és 73 zsellér háztartás. A két összeírás közötti különbség onnan ered, hogy az 1720. évi pontosabb, a tényleges viszonyoknak megfelelőbb volt, de időközben egy község elveszítette önállóságát, s pusztává lett, illetőleg más község határába olvadt. 1715-ben 46 helységet írtak össze; e számból egy érseki város, három mezőváros és 42 jobbágyközség volt. Az 1720. évi összeírás szerint három nemesi és 38 jobbágyközséget jegyeztek fel az összeírók. Miután az összeírásnál csupán az adóköteleseket vették tekintetbe, a nem adókötelesek figyelmen kívül hagyattak, így azután az 1720. évi összeírásban kevesebb háztartás szerepel, pedig a népesség az utóbbi öt évben jelentékenyen szaporodott.
Esztergom szabad királyi városban 1715-ben 304, 1720-ban 332 háztartást tűntet fel az összeírás. Az 1715-ben összeírt háztartások közűl 16 nemes, 207 polgári, 50 zselléri, 29 katonai és két lelkészi háztartás volt. 1720-ban a nemes háztartások száma tízre csökkent, a polgári háztartásoké egygyel emelkedett, (208), a zsellér és a katonai háztartások száma szintén emelkedett 75-re, illetőleg 38-ra, míg ebben az évben csupán egy lelkészi háztartás volt. Ezek közül 1168 magyar, 99 német és 96 tót volt. A németek Csolnok, Dorog, Esztergom-Víziváros, Farnad, Libád, Mogyorós, (Mogyorósbánya), Németszőgyén, Nyergesújfalu, Süttő, a tótok pedig Bátorkeszi, Béla, Csév, Dág, Esztergom-Víziváros, Farnad, Karva, Kéménd, Mogyorós, Nána, Németszőgyén, Sárisáp, Sárkány, (Sárkányfalva), Szentgyörgymező és Szenttamáshegy helységekben laktak.
Az 1720. évi összeírás szerint 1131 magyar, 110 német és 40 tót háztartást találtak a vármegye területén. Vagyis a német háztartások száma növekedett, a mi az 1715–1720. közötti német telepítéseknek tudható be, bár az új telepesek nem mindenütt kerűltek bele az összeírásba, mert adómentességet élveztek; a tótok száma jelentékenyen apadt. 1720-ban csak Csév, Kiscsév, Mogyorós és Sárisáp helységekben találunk tótokat, míg a német telepek közűl Csolnok, Dorog, Dömös, Esztergom-Víziváros, Magyarszőgyén, Nyergesújfalu, Süttő, Szentgyörgymező és Szenttamáshegy érdemelnek említést; mindamellett tiszta német lakossága 1720-ban csupán Dorognak volt. Az 1715-ben összeírt lakosság azonban nem mind Esztergom vármegyei jobbágyok közül kerűlt ki. Az összeírás kiemeli, hogy Ebed, Karva, Mócs (Dunamócs), Nána, Sárkány és Szentgyörgymező helységekben több szökött jobbágy van Bars és Nyitra vármegyékből, viszont 1720-ban a svábok közűl többen elköltöztek Dorogról.
