Protestánsüldözés.
Protestánsüldözés.
A szatmári békekötés után az egyház egész törekvése oda irányult, hogy a protestánsokat a vármegye területéről kiszorítsa. Nagysáp lakossága visszahozta a protestáns lelkészt, és Sándor Menyhért alispán elnézése következtében megtagadta a bajnai kath. lelkésznek a járandóságait. A lelkész hasztalan tiltakozott ez ellen, de midőn 1711-ben a Nagysápra indított, körmenetet a protestánsok megtámadták, az érsek vizsgálatot rendelt, mire a király 1711 aug. 27-én a vármegye területén lévő összes protestáns lelkészek kiűzetését rendelte el, Keresztély Ágost érsek pedig, mint örökös főispán, 1714 aug. 3-án kemény hangon ráírt a vármegyére, hogy állítsa vissza a felkelés előtti állapotokat. Még Esztergom városában sem tűrték meg a protestáns mesterembereket. 1710-ben egy bábsütőt, mivel vallását nem akarta elhagyni, a város kizárta kebeléből.
A szatmári békekötés után még teljesebben nyilvánúl az a törekvés, hogy hazánk katholikus jellegét visszanyerje. E mozgalom élén a főpapság, elsősorban az esztergomi érsekek állanak, a kik e korban a főúri osztály sorából kerülnek ki, s nemcsak állásukkal járó jövedelmeiket, hanem családi javaikat is legnagyobb készséggel áldozzák a vallás és a nemzeti művelődés előmozdítására. (Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából.)
