Ez időben Keresztély Ágost szász herczeg ült az esztergomi érseki székben. Hosszú főpásztorkodása alatt (1707–1725) főtörekvése oda irányult, hogy a magyar prímások ősi jogait és kiváltságait visszaszerezze, az egyházvédnöki jogok gyakorlása körül mutatkozó visszaéléseket megszüntesse, s főpásztori méltóságának minél nagyobb tekintélyt és befolyást szerezzen. E mellett élénk tevékenységet fejt ki a közügyekben, s Esztergom vármegye közgyűlésein is gyakran megjelent. 1712-ben az összes magyar kath. papság ruházatát szabályozta. Érdemeiért 1714-ben III. Károly császár Magyarország prímásait a római szentbirodalmi herczegek czímével ruházta fel. Utóda gróf Esterházy Imre (1725–45) főleg bőkezű alapítványaival tette nevét emlékezetessé. Legalább 22 templomot, iskolát és paplakot épített, vagy alakított újjá; összesen két millió forintot fordított művelődési és közjótékonysági czélokra. Mindamellett a XVIII. század közepén csak 16, majd 18 anyaegyház volt. E század egyházi viszonyaira főleg az 1732. és az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek nyújtanak érdekes adatokat. Az 1732. évit Sóvári Kellió György esztergomi prépostkanonok az 1755.-it gróf Csáky Miklós herczegprímás megbízásából, Kusznits György esztergomi apátkanonok szerkesztette. Az 1732. évi egyházlátogatás alkalmával a következő plébániák állottak fenn: Esztergom-Viziváros, Nyergesújfalu, Dorog, Süttő, Bajna, Nagycsév, Visegrád, Nagyölved, Magyarszőgyén, Bátorkeszi, Bart, Köbölkút, Kicsind, Kőhídgyarmat, Kéménd, Muzsla; az 1755. évi egyházlátogatás alkalmával három plébániával több van, mert Párkány, Csolnok és Dömös önálló plébániák lesznek. E mellett az iskolák száma is gyarapodik. 1732-ben 33 kath. kántortanító van; 17 faluban az iskola jó karban áll, tízben ellenben elhanyagolt, 16 faluban pedig nincs iskola. Esztergom szabad királyi városban két elemi iskola állott fenn. A jezsuiták hatosztályú gimnáziumába 167 tanuló járt. 1755-ben 39 kántortanító és 35 iskola volt a vármegyében és a városban; a gimnáziumi tanulók száma 277-re növekedett. 1732-ben az egyházlátogató, a kerületi papsággal együtt, Muzslán kerületi gyűlést tartott, hol a papság fegyelmére, a templom vagyonának kezelésére, a számadások ellenőrzésére és a hittan tanítására nézve hoztak határozatokat.
Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint, az 1732. évi állapotokhoz képest, haladás észlelhető. Az egyházak felszerelései, már jobban megfelelnek a követelményeknek, a templomok jobb karban vannak, a plébános és a kántortanító jövedelme sok helyen jelentékenyen javul. A papság műveltsége is jóval nagyobb színvonalon áll. Az 1755-iki egyházlátogatás több magánkönyvtárról emlékezik meg.