Gróf Barkóczy Ferencz.
Gróf Barkóczy Ferencz.
A protestánsok helyzete a XVIII. században egyre kedvezőtlenebbé válik. Attól kezdve, hogy protestáns lelkészt nem tűrtek meg a vármegyében, a jegyzők végezték az isteni tiszteleteket, egyúttal ők voltak az iskolamesterek is, de ezeket az 3821731. évi királyi rendelet alapján eltiltották a nyilvános isteni tisztelet tartásától és a prédikálástól, mint Lábatlan és Piszke helységekben, melyek földesuraik révén Komárom vármegyéhez tartoztak, gyakorolhatták a protestánsok szabadon vallásukat. Mindamellett tíz községben: Lábatlan, Karva (ág. ev.) Nagysáp, Úny, Pilismarót, Dömös, Farnad (ágost. és reform.), Nagyölved, Kéty és Kisújfaluban fennmaradtak a protestánsok. Az izraelitáknak a törvény nem adott letelepülési jogot. Bizonyos évdíjak fejében azonban egyes városok védelmükbe fogadták őket. A XVIII. század elején a Vízivárosban találunk egy izraelitát letelepedve. Midőn báró Kuckländer neje a Bottyán-féle házba 1710-ben egy izraelitát akart elhelyezni, a város hevesen tiltakozott a letelepítés ellen. Gróf Csáky Miklós halála után (1757) hosszabb ideig tartó széküresedés állott be, majd gróf Barkóczy Ferenczet nevezték ki esztergomi érsekké. Barkóczy kineveztetése alkalmával (1761) Mária Terézia királynő az esztergomi várat visszaadta a herczegprímásnak, s ezzel ismét előtérbe lépett az esztergomi érsekségnek és főkáptalannak ősi székhelyére való visszatérésének ügye, mely a szatmári békekötés után több ízben felmerült. Már az 1723. évi országgyűlés kimondotta, hogy miután a török hódoltságnak vége van, többé veszedelemtől nem kell tartani, a káptalan térjen vissza ősi székhelyére. (1723: 55. t.-cz. 6. §.). Az 1751. évi országgyűlés megismétli e határozatot, (1751. 3. t.-cz.); mindazonáltal csak Barkóczy érsek alatt tették meg az előkészületeket a visszaköltözésre. Gróf Barkóczy Ferencz még 1761 okt. 16-án kelt főpásztori levelével tudatta híveivel, hogy az esztergomi vár birtokát visszanyerte, oda tehát, mint a magyar katholikus egyház székhelyére, a főkáptalannal együtt visszatérni szándékozik. (Török I. i. m. II. 187.) Hogy pedig a főkáptalan tagjai alkalmas lakásokkal bírjanak, a vár alatt nagykiterjedésű telket adományozott a káptalannak, mely adományt Mária Terézia királynő 1765-ben megerősített. Az érseknek alkalmas székházról és székesegyházról is kellett gondoskodnia. Alig fogtak azonban hozzá a várromok szétszedéséhez, az új székesegyház alapjának lerakásához, az érsek váratlanul elhúnyt, ezzel az átköltözés ügye ismét hosszabb időre elodázást szenvedett.
