Szatmári György.
Szatmári György.
Szatmári György a humanista főpapok között előkelő helyet foglalt el. Nemes bőkezűségének tanúbizonysága a megrendelésre készül, fényes kiállítású zsolozsma-könyv, a „Breviarium secundum chorum ecclesiae Strigoniensis”, mely a franczia nemzeti könyvtár egyik legbecsesebb műkincse. Szatmári vallásos buzgóságának Esztergom is tanúja volt. Midőn elfoglalta az érseki széket, azon fáradozott, hogy a Bakócz Tamás által létesített kápolnának, az elveszett egyházi kincsek fejében, melyeket kénytelen volt Lajos királynak kiszolgáltatni, kárpótlást szerezzen. Közbenjárására II. Lajos király 1523 szept. hó 1-én, Visegrádon kelt adománylevelével, Damásd várát, Damást, Szob, Helemba, Letkés és Tölgyes falvakat, összes tartozékaikkal együtt, az esztergomi érseknek és a káptalannak, illetőleg a Bakócz-féle kápolnának adta kárpótlásul.
Szatmárit 1524 elején Esztergomban találjuk; márczius első felében még rendeletet bocsátott ki a túróczvármegyei plébánosokhoz a tizedügyben, kevéssel azután Budára ment, a hol 1524 április 7-én váratlanul meghalt. Holttestét Esztergomba vitték s ott temették el.
Végtisztességén megjelent II. Lajos király, valamint Mária királyné is. De Lajost nem annyira a kegyelet vitte Esztergomba, mint hogy ismét pénzre volt szüksége. És ekkor megismétlődött az a visszataszító eljárás, melyet Bakócz Tamás halálakor láttunk.
II. Lajos nem elégedett meg azzal a 60.000 aranynyal, a melyet a prímás végrendeletileg a Frigyes császárnak elzálogosított várak visszaváltására hagyományozott a királynak, hanem az egész hagyatékot követelte.
Alig helyezték el az érsek hült tetemeit nyugvóhelyére, a király erélyesen követelte az érseki palota termeinek felnyitását. A várnagy megtagadta a király kívánságát és csak akkor engedett, mikor a király ágyúkat akart hozatni, hogy a várat megostromolja. De a talált pénz, arany- és ezüstneműek nem elégítették ki a királyt és felháborodásában nem átallotta lopással vádolni azokat, a kik a prímás halálakor a kincsekhez legközelebb állottak. (Tóth-Szabó i. m. 302. l.)
