II. Lajos.
II. Lajos.
De II. Ulászló kegyét nem veszítette el. Midőn a király halálát közeledni érezte, őt tette meg fiának, II. Lajos királynak gondviselőjévé.
II. Ulászló halálával Bakócz Tamás tekintélyének is vége szakadt. Az 1517-ben egybehívott országgyűlés évenként újra választandó országtanácsot alakított, ebbe Bakócz Tamást is beválasztották, de már a következő, 1518. évi szentgyörgynapi országgyűlés, a melyen a köznemesség kerekedett felöl, kibuktatta az országtanácsból.
Az országgyűlés többek között az elzálogosított koronajavak visszabocsátását rendelvén el, Bakócz Tamás még ebben az évben visszaadta Esztergom városát, a melyet 16 év óta bírt zálog czímén. Az 1518 őszén tartott bácsi országgyűlésen már a nemzeti párt soraiban találjuk Bakócz Tamást, a kit ezért a köznemesség ismét beválasztott az országtanácsba; de ekkorra már ereje megtörött. Betegsége, mely 1521-ben már mindegyre súlyosbodott, teljesen a székhelyéhez kötötte, de azért még sűrűn keresték fel az államférfiak és a külföldi követek Esztergomban.
1521 febr. elején Orio Lőrincz, a velenczei köztársaság követe, majd Verbőczy István, a híres jogtudós érkezett Esztergomba. Az utóbbi, a császárhoz küldött követség tagjaként, Wormsba utaztában állapodott meg Esztergomban, kinek a prímás, hogy kellő fénynyel léphessen fel, becses ékszereket bocsátott rendelkezésére.
Az 1521 május első napjára összehívott országgyűlésre Bakócz is elment, noha ekkor már napjai meg voltak számlálva. Onnan jún. első napjaiban tért vissza székhelyére, a hol jún. 15-én, papjaitól környezve, elhúnyt. Tetemei az általa alapított kápolnában tétettek örök nyugalomra. (Fraknói i. m.)
Martinuzzi Fráter György.
330Verancsics Antal.
1569–1573.
Forgách Ferencz.
1607–1615.
331Ép a legválságosabb időben húnyta le szemeit Bakócz Tamás. Az országgyűlés még együtt ült s meddő vitákba merült, midőn híre járt, hogy a törökök Szabács alá érkeztek. Csak ekkor fogta fel az udvar a veszély nagyságát.
Az első hírek hatása alatt beállott zavar, félelem, s a kincstár üressége Lajos királyt arra kényszerítette, hogy a nagy prímás hagyatékát a törökök elleni hadjárat czéljaira lefoglalja.
Alig helyezték Bakócz Tamás hült tetemeit örök nyugalomra, Lajos király, a ki személyesen jelent meg a temetésen Esztergomban, Szatmári György püspöktől, a kit Bakócz András esztergomi préposttal együtt, végrendeletének végrehajtójává nevezett ki, a hagyaték kiszolgáltatását követelte.
Szatmári, a ki Bakócz kincstárát ennek halálakor lepecsételte, kénytelen-kelletlen engedelmeskedett.
Bakócz kincsei közprédára kerültek. A nagyértékű hagyatékot a haszonlesők potom áron szerezték meg, pedig ha lelkiismeretesen használták volna fel a kincseket, azok elegendők lettek volna a végvárak fenntartására.
Míg lent Szabácsnál teljes erővel folyt a küzdelem, azalatt Lajos jegyese, Mária herczegnő, 1521 június 28-án Pozsonyban érkezett, a hol Szatmári György püspök fogadta.
Mária mielőbb látni akarván jegyesét, a kit ekkor a törökök elleni hadjáratot tartott lekötve, a kíséretében levő urak tanácsára Szatmári György főkanczellár kíséretében Esztergomba jött, a hol az üresen hagyott prímási palotában vett lakást. De nem sokáig maradt Esztergomban, mert csakhamar Visegrádra tette át tartózkodási helyét (Dr. Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás 248–49. l.) Szatmári György az 1522. év első hónapjában foglalta el az érseki széket, de a pápa csak jó idő mulva, 1523 június 19-én oldotta fel a pécsi püspökség alól és járult hozzá az esztergomi székbe való áthelyeztetéséhez.
Szatmári György ép a legválságosabb időben került a magyar katholikus egyház élére. Szabács után Nándorfehérvár, majd Zimony is török kézre került, a török már az alvidéket fenyegette, Luther Mártonnak Németországból elterjedt tanai pedig vallási téren fenyegették megoszlással a nemzetet.
