Közigazgatás a törökök kiűzetése után.
Közigazgatás a törökök kiűzetése után.
Az 1555/56-iki összeírás szerint a vármegye tisztviselői közül a két alispán, 4 szolgabiró és egy jegyző húztak fizetést, mi összesen 100 frt volt. Gyula várának eleste után a megyei tisztikar hatásköre kiterjedt a békésvármegyei hódoltsági részekre is. 1580-ban és 1620-ban mint választott bíróság itélkezik, egyes békésvármegyei lakosokat érdeklő ügyekben. (Karácsonyi – i. m. I. 282.) Sajnos, a vármegye önkormányzatára nézve alig 537rendelkezhetünk számbavehető adatokkal, miután az 1660. évi ostrom alkalmával a vármegye levéltára elpusztult.Várad eleste után, a vármegye közigazgatási tekintetben a székelyhídi vár parancsnoksága alá rendeltetett, majd Székelyhíd lerombolása után (1665 január) egyidőre csupán a török parancsolt a vármegye területén. Az 1675. február 23-án kelt fejedelmi rendelet végre a vármegyének a Berettyón innen eső, még be nem hódolt részét, a somlyai várkapitány fenhatósága alá helyezte, hol a megyei gyűlések is tartattak, de azért a nagy távolság miatt a vármegye területén is gyakran jöttek öszsze a vármegye urai (O’sváth jegyz.) A török uralom alatt Tököly hívei a hódoltsági területen levő Bihar helységben 1672- és 73-ban is tartottak gyűléseket Forgách Miklós és Orlay Miklós elnöklete alatt, de ez űlések inkább csak a felkelés ügyeivel foglalkoztak, bár némi tekintetben közigazgatási intézkedéseket is tettek. A török uralom végszakában, Szent-Jobb visszafoglalása után, 1686-tól 1688-ig, Horváth János várkapitány végezte az alispáni teendőket. A váradi vár eleste óta az első megyegyűlés végre 1688. augusztus 30-án tartatott Benkovics Ágoston püspök-főispán elnöklete alatt, mely alkalommal, választás utján a következő állások töltettek be: 2 alispán, 1 főjegyző, 5 szolgabiró, 5 esküdt, 11 táblabiró. Az alispán 200, a főjegyző 150, a szolgabirák 80–80, a táblabirák 12 frt évi fizetésben részesültek. E megyegyűléstől kezdődnek a vármegye jegyzőkönyvei, melyek egyúttal a vármegye legrégibb iratait alkotják. Az október 19-én Diószegen tartott közgyűlés a községek összeírását rendelte el. Habár a közgyűlésen a Lipót által kinevezett főispán elnökölt is, Bihar csak 1690. április 15-ike után került vissza tényleg az anyaországhoz.
Az 1690. augusztus 22-én kelt királyi leirattal a vármegye czímerlevelet nyert. (Királyi könyvek: XXI. k. 12. l.) 1697. szeptember 2-án pedig Lipót király, a váradi püspökségnek még a Mátyás királytól nyert örökös főispánságot újból adományozta.
A vármegye legrégibb czimeréről nincsenek adataink, minthogy Várad eleste alkalmával (1660) a vármegye iratai megsemmisültek. Az 1690-ben adományozott czímer a következő: Kerek paizs, melyet folyó oszt két részre; az alsó részben egymás mellett emelkedő két zöld halom, a folyóban jobbra úszó, pirosas hátu három hal; a felső részben három halom, melyek egyikén három búzakalász, másikán két piros szőlőfürt, amaz szárain, emez venyigéjén. 1838-ban a vármegye pecsétje magyar körirattal láttatott el.
A vármegyei élet feléledésével, csakhamar élénk mozgalom észlelhető a törökhódoltság előtt nyert kiváltságok megerősítése tekintetében. Várad-Olaszi 1691. deczember 4-én nyert kiváltság-levelet, Sáp (akkoriban Szabolcs vármegyében) 1692. október 1-én nyert szabadalomélevelet, Debreczent pedig Lipót király 1693. április 11-én kelt kiváltság-levelével szabad királyi városi rangra emelte, miáltal végleg kivette a vármegye hatósága alól. – (Illésy Ján. – Községi kiválts. jegyzéke.)
Közgyűléseit a vármegye 1688-tól kezdve igen gyakran a vármegye különböző helyein tartotta. 1688-ban Szent-Jobbon, Diószegen, 1689-ben Bagaméron, 1690-ben Sárándon, 1691-ben Szent-Jobbon és Debreczenben, 1692-ben Konyáron, 1693-ban Hosszú-Pályin, Diószegen, Biharon, Derecskén, Félegyházán, 1694-ben Hosszú-Pályin, Diószegen, 1695-ben Olasziban, Debreczenben, Bagaméron, Diószegen, Püspökiben, Biharon, Derecskén, 1696-ban Püspökiben, Váradon, Csatáron, Hajdu-Bagoson, Kis-Marján, Diószegen, Konyáron, Mike-Pércsen, Sárándon, 1697-ben Szent-Jobbon, Váradon, 1698-ban Hajdu-Bagoson, Biharon, Szent-Imrén, 1699-ben Püspökiben, Váradon, Biharon, 1700-ban Váradon, 1701-ben ugyanott, 1702-ben V.-Olasziban, 1703-ban a váradi várban.
